„KÓRTÖRTÉNET”-em folytatása,
avagy, hogy mennyire nem mindegy, hol töltöd az éjszakád… (2. rész)
Sziasztok!
Most konkrét tényeket, történéseket sorolok fel, időpontokkal kiegészítve. A véleményem is
igyekszem magamban tartani, hogy az ne befolyásoljon Téged saját következtetéseid
levonásában.
1998. decemberében új lakásba költöztünk. Picinyke szobámban (durván 4,5 négyzetméteres)
egyetlen lehetőség kínálkozott az ágyam elhelyezésére, egy adott fal mellé. Ágy-hosszúságú
volt, folytatása ajtó, szemben radiátor, felette szoba hossznyi ablak.
Először tini koromban diagnosztizált porallergiám, s az idővel hozzá társult egyéb allergiáim
és allergiás asztmám (ami miatt megkaptam két éve a leszázalékolást) tünetei 1999. tavaszán
lassan, fokozatosan egyre erősödtek. Nem nagyon figyeltem rá, betudtam az egyéb
pszichoszomatikus tényezőknek. Volt belőlük bőven.
2000. júniusában, az egy ideje tartó folyamatos stressz-helyzet (t.i. egy munkatársnőm
folyamatosan és módszeresen mószerolt, ami miatt az állásom veszélybe is került)
meglehetősen megviselt idegállapotba sodort. Egy konkrét alkalommal, mikor jól kicsinált,
rosszul lettem. Beállt egy teljes blokk, rám tört a sírógörcs és csak akadozva tudtam
elmondani egy másik kolleganőmnek, mi a fene is történt.
Hazamentem és természetesen irány az orvos, aki ezt diagnosztizálta: fejfájás, lelassult
beszéd, a szavak nehezen formálása, szétszórtság, feledékenység.
Azonnal időpontot kaptam koponya CT-re, ami szerencsére negatív lett.
Ezzel le is zárult az ügy, a körzeti orvosom éjszakára 1 szem nyugtatót írt, és ennyi. Nem
sokáig szedtem, elhiheted. Utálok gyógyszeren élni. :)
Érdekes véletlen (!?), nem sokkal később megismertem egy természetgyógyász asszonyt, aki
azt tanácsolta, tedd az ágyad máshová. Jó, jó, de hová is? :) Na mindegy, áthúztam az ablak
alá, vagy inkább a radiátor mellé. Az Ő hatására én is elkezdtem ismét foglalkozni a
természetgyógyászattal. Azóta van is két kis pálcikám, tudjátok, amivel a káros sugárzások
helyét lehet bemérni a lakásban.
Az ősz már csendesen zajlott, az ősz végi, tél eleji párás, ködös időszak (ami a légzőszervi
betegre a legkedvezőtlenebb -persze csak a tavaszi allergiák után, vagy előtt- … ) sem viselt
meg, gyakorlatilag helyrejöttem.
Ja, és a feledékenységem, szétszórtságom is egy idő után a múlté lett (Csak a papírok
maradtak róla meg, mint kórelőzmény).
2005. májusában, - mint talán emlékeztek -, költöztünk (Persze még előtte is 1x, de akkor
semmi különösebb nem történt, mielőtt berendezkedtünk pontosan kimértem a szobákban, hol
lekedvezőbb az éjszakát tölteni.).
Tehát a nyarat egy vastag tégla falú, hűvös lakásban húztuk ki, nem szívesen voltunk ott, és
miután teljes valómmal a leszázalékolásom körül forogtam, el is felejtettem bemérni, hol
legyenek az ágyak. Megérzéses alapon, rövid időre rendezkedtünk be és kész.
Nem biztos, hogy jól tettem.
Ez a tény persze már nem sok jelentőséggel bír az ügy szempontjából, de az igen, hogy július
környékére teljesen kiakadtam. Fáradékony, feszült és ingerült lettem. Ez az írásaimon is
érződött, sőt, júliusban már olvasni, írni sem volt kedvem, ha még emlékeztek.
A gondjaim ilyen nagyságrendben ezt a rezignáltságot azért nem indokolták, úgy érzem,
így utólag persze.
Persze, őszintén - magunk közt mondva -, amúgy is kívántam támogatni a leszázalékolási
esélyeimet (különös tekintettel a 2000-ben történtekre) egy kis neurológiai kivizsgálással,
biztos, ami biztos alapon. (Mert ugyan magamtól talán nem jutott volna eszembe sem, na de a
leszázalékolt betegek, különösen a felülvizsgálatra várok azért tudnak egyet s mást.:) Többek
között azt is, mennyit nyom(hat) a latban egy idegorvosi papír, meg hogy ugye akinek ilyen
papírja van, na hogy is mondjam? az ember fejébe meg úgysem látnak bele a felülvizsgálaton,
a papír meg egyenesen a kórházból jött; szóval nem ragozom, úgyis érted szerintem, de
az apropóját így végül is az élet (vagy a fohászaim? :), szóval, a kimerültségem adta
Ekkor július vége volt. Én pedig augusztus 10-én bevonultam a Neurológiára.
Annyit előzetesben, hogy nagy élmény volt …. :)
folyt.köv.
Eger, 2005. november 9.
|
