Szép napot!
Végre itthon. Nagyon klassz volt a napom, és most nagyon örülök. Végre jól érzem magam, és úgyérzem a hosszú depresszióból kezdek talán felébredni végre. Istenem de jó kimondani hogy felkelltem. Nagyon jó érzés végre vidáman fogadni az élet eseményeit. Igyekeztem tanulni mára, hogy kijavíthassam a sok rosz jegyemet irodalomból, és összeis jött. 2irodalom óra alatt ősszejött 3jegy:3,4, és a végére a legszebb egy 5ös. Lehet hogy csak egy 5ös, de nekem a boldogság 5öse. Előtte levő órán pedig igazán toppon éreztem magam németórán, mert órai munkára 5öst kaptam. Az irodalom óra után, amikor mondta tanárnő hogy 5ös, azt hittem felkiáltok, de ahogy kiértem a teremből, ugrottam egy hatalmasat, ököl a magasba, és az a kellemes Yess szócska. Ugráltam egy darabig, közben vidáman mondtam hogy megcsináltam, igenis képes voltam rá. Most is ez jár a fejembe. Ez most úgyérzem nagyon kellett. Hazafele is nagyon boldog voltam. Igaz anyuéknak a magyart nem mondtam, mivel a többi rossz jegyet sem tudták, de a németre nagyon büszkék voltak. Most is olyan jól esik ezt leírni. Ma nagyon jól éreztem magam a suliba, és úgylátom mostmár hogy elkezdek tanulni, végre jól fogom magam érezni a suliban, és nem fog érdekelni a sok barom osztálytársam. Igaz anyu most kicsit fáradt, meg szomorkás, de igyekeztem felvídítani. Egyedül a barátok hiányoznak, de legjobban Boszika. Most is sírni tudnék legszívesebben. Bár ott állhatnék előtte, és könyöröghetnék neki hogy bocsásson meg. Bár itt lehetne. Már az se érdekelne ha nem rólam beszélnénk, a bánatomat úgyérzem végre kisírtam, és túl tettem magamat a rossz dolgokon. Csak tényleg itt lehetne, vagy én ott. Tegnap földrajz órán szóba került a környék ahol lakik. Akkor az emlékek miatt rámjött a sírás, és kirohantam az óráról. Az óra felét a mosdóban töltöttem, és a földön kuporogva sírtam. Eléggé gáz volt visszagondolva, de nagyon mélyen érintettek az emlékek. Most is csak az hiányzik hogy bár itt lenne msnen, és beszélgethetnénk legalább. Igaz nem tudom mit mondanék neki. De jó lenne ha lenne msnen. De kár talán ezen keseregnem most is. Holnap egy föci doga, majd délután3kor megyek az önkéntes csoportomhoz. Visszatérek. Meglepetés leszek a csoport vezetőnek. Érdekes lessz, ugyanis a csoport elindult egy céllal, aztán akik beléptek kedvéért változtattunk, és most hogy szétment ez, és egy másik csoportal állt össze, már nem tudom mi lessz, mindenesetre én készen állok folytatni a munkát, és hasznos tagja lenni. Mondjuk a csoport ötlete is tőlem indult, de én kb2-3hónapja úgyéreztem hogy sok mindent vállalok magamra, és nem tudok elég időt szentelni magamra, illetve a gyógyulásomra, a lelki felépülésemre, és úgydöntöttem hogy otthagyom a csoportot. Akkor úgyéreztem ez a helyes. Lehet hogy elhamarkodott kicsit a visszatérés, de szeretnék alkotni valamit. Létrehozni egy kezdeményezést, ami talán tovább fejlődik, és sok embert megmozgat idővel. Elelinte egy környezetvédelmi csoport volt az elképzelésem, de ez átalakult. Nem tudom hogy most hogy áll a helyzet, de bizakodok. De ha nem is környezetvédő lessz a csoport is maradok azt hiszem. Mindenesetre kiváncsi vagyok a holnapra, és hogy a csoport koordinátora hogy fog fogadni. Na megyek tanulni, és kiélvezni a mai nap sikerét. Igyekezni fogok annak örülni mostmár ami van.
Páá. Pusszancs, Álohá |
