Hazavágyodom. Hívogat a békés otthon csendje...Tegnap a buszon mellettem állt egy walkmanező fiú. Kizárva a külvilágot hallgatta a zenét, kizárva a világot szines, ábrándos jeleivel. Én mellette kinéztem az ablakon. Ismerős táj az alkonyi szürkületben. Estefelé járt már, mégsem telepedett rám az álmosság. Hazafelé mindig mintha könnyedébben mennék, visz a villamos, lábam már csukott szemmel is hazavisz. Türelmesen várok, míg hazaérkezem. Nincs ma már több megoldandó feladat, hátrahagyhatom a néha kényszeredett kedvességet is. Vajon az a fiú mellettem most merre jár? Készül e hazafelémenet majd az ajtónyitásra. Gondol e közben arra, hogy otthon minden kicsit más, melegebb, szűkösebb,várja-e az olykor  nehéz szeretet?

Én otthon őszinte érzéseket remélek...Kinyitom az ajtót, s anyu mosolygós, fáradt arca fogad...