van úgy, hogy az ember lánya (per pill. spec. én) csak úgy kiborul. no.
mindegy min. tegnap háromkor keltem, mert mind a két munkahelyemre be kellett mennem. a két munka közt elmentem a volt (most már) főiskolámra, be akartam ülni a könyvtárba, mert a könyvek mindig megnyugtatnak, és azon a helyen a könyvtáros csajszi a legjobb fej (szerintem). nem volt ott. beteg.
sebaj, ment úgyis tovább a nap.
ma reggel hatkor keltem (ha nyolc előtt kelek, egész nap fáradt vagyok), a nyugatiból fel kellett érnem a farkasréti térre tízre. a nyugatiban voltam nyolckor, holott, mint később rájöttem elég lett volna egy órával későbbi vonattal indulnom. nem baj.
a munkaadóm nem volt ott. jó, mondjuk háromnegyed tízre értem oda... elszívtam egy cigit. sehol senki. elkezdtem körbejárkálni egy hirdetőoszlopot, mert mit is csinálhatna ilyenkor az ember lánya, ez a legésszerűbb megoldás, nem probléma, ha mindenki hülyének nézi közben, úgyis csak állni fog az elkövetkezendő három órában. aztán még mindig nem jött. elkezdtem énekelgetni, ill. elkezdtem volna, ha tudok fejből egyetlen egy pozitív dalszöveget is, de ami meglepő, hogy még negatívakat se tudok felből az erdő mélyén piros a szamócán (ált. isk. ötödik osztály) és az egy kismalacon (óvoda) kívül.
aztán egy óra múlva még mindig senki sehol, nekem meg nincs a telefonomon pénz, hiába dolgozok két helyen, mint a hülye. (mármint sokat, kevés pénzér')
elindultam visszafelé, a moszkvára, eszembe jutott útközben, talán nyitva lesz a nyitott műhely, hiszen "nyitott", le is szálltam a délinél, de zárva volt. hát, ez az én formám. most már aztán senki és semmi nem állíthatta meg a szép kis depressziós gondolataimat.
szóval, az van, hogy alig múltam húsz, van egy abszolút semmire nem használható képesítésem, mert egy percet se dolgoztam vele, van egy közgazdaságtannal spékelt érettségim, amit vihetek magammal oda, ahova még a királyok is egyedül járnak, sok-sok évig tanultam szépen különböző nyelveket, amikből pontosan a "nem tudok ilyen nyelven" mondat ragadt meg egyedül a fejemben, az egyik munkahelyemen cirka két hete késnek a fizetésemmel, pesten albérlet nincs, ami nekünk kéne (nekem, meg a barátomnak) (mind drága, mint a disznó, és csak jobb esetben nem penészes), vácon talán lesz, de ki tudja, a szüleimnél lakunk egyelőre, onnan meg minél előbb el szeretnénk költözni, mert ahogy a szüleimet ismerem, az utolsó pillanatban fogják mondani, hogy mehetnénk már onnan, pénz az nincs, mert miért is lenne, egy ember van, aki meghallgat olykor, de neki se merek sokszor kinyílni, gyereket akarok, erre láncban szívom a cigarettákat, hát milyen anya lesz belőlem, ha legalább hinnék istenben, vagy bármiben, de nem, örök hitetlen maradok, bejövök a másik munkahelyemre, hát nem játsza le a számítógép a cdmet... ennyi, kész meghalok (vagy már meghaltam, és ez a túlvilág), de amilyen szerencsém van, úgyse.
ja, a főiskolát meg azért hagytam ott, ill. nem mentem többet, mert mit lehet kezdeni egy hinduista (erősen krisnás) diplomával, következőt meg nem akarok, különben is az első figyelmeztetésük az, hogy nem szabad hitetlennek továbbadni a tanításokat.
divat. divatba jöttek az alternatív vallások. a belga nevű zenekarnak mind a három tagja (vagy négy) a buddhista főiskolán végzett. tizenhét éves lányoknak (akik goa partikra járnak) van beavatásuk. mindenki boldog lehet, ha elmond hatszáz szűzmáriát az egyik templomban, de ha megígéri, hogy jól fog viselkedni, elég egy fél is, szöveget meg adnak hozzá nyomtatva.
guaranga!
