Ha még nem említettem volna, rossz az autóm!

Ma gyalogoltam. Választhattam volna tömegközlekedést, de nem akartam. Egy hosszú, kényszerből tett séta talán jót tesz. Nagyon rossz idő van, betértem egy cukrászdába, ott hallottam, hogy a Bakonyban három centis hó esett és még esik. Ez nem valami vidám. Megyek tovább, gyalog, lassan, hűvös szél van. Nézelődöm! Mindenki siet, vagy türelmetlenül vár valakire, valamire. Nyírkos idő brrr...!

Eszembe jut, hogy régen nagyon sokat használtam a lábam, és minden nap. Vidéken laktam mindenféle tömegközlekedéstől legalább másfél kilóméterre. Reggel felkeltem, ki lábbal a vonatig, a vonat el, én be lábbal a suliba, plusz egy kilóméter és vissza délután, este, minden nap, öt éven keresztül. Már akkor is utáltam.

Most nem jó az autóm, nem baj, legalább leírom!

Ami talán ebben a helyzetben számomra kevésbé érthető az az, hogy miért nem a barátaimnak mesélem el? Miért írom le ide, ami nem baj, csak tőlem szokatlan.

Változik az életem? Új irányok? Miért?

Rossz az idő! Nagyon sokan vagyunk ebben a városban, mindenki sokan van! Rohanás, nyüzsgés, az is van, pedig az idő nagyon rossz!

Lehangolódtam. Próbálok arra gondolni, hogy már volt jó, igaz volt rossz is, persze ez így túl általános. Nem nézek az emberek szemébe pedig jól esne, látni egy szempárt és a szempár meg látna engem, tudnám, hogy vagyok, meg megyek még ha lassan is.

Zavarosnak érzem magam, meg idegesnek, pedig az ismerőseim nagyon nyugodt embernek tartanak. Jó, hogy nem látnak belém, legalábbis legtöbbjük. A kismalac ül az almafán és körtét eszik ...! Egy nő megy előttem, kissé messze, megáll vár, én egyre közelebb vánszorgok, már majdnem mellé érek, oldalra néz, elindul előttem, lassan. Lehet, hogy azt szeretné, hogy végignézzek rajta - miért akarná? - mindegy, végigmérem fekete hosszú haj, fekete szűk nadrág, rövid fekete kabát, kirúzsozott ajkak, műkörmök, cigaretta, amúgy csinos. Átmegyek a másik oldalra, nem hagyom magam megzavarni, rossz kedvem van, és már annyira belehajszoltam magam.Elhatároztam, hogy kiélvezem ezt az állapotot, csak nehogy felhívjon valaki telefonon, és felvidítson, akkor minden fáradozásomról kiderülne, hogy ez is feleslegesen befektetett energia.

Miket beszélek! Méghogy befektetett, meg energia! Önzetlenül, pusztán önmagam szórakoztatására teszem.

Ezt a hülyeséget! Majdnem befordultam az útra, ahol az autók járnak! Kérdő tekintetek. Legyintek, mosolygok. Elszúrtam, elrontottam megint. Majdnem jó kedvem lett. Ez történik, ha az emberfia nem figyel eléggé, mindenhol veszélyek leselkednek rá! Ha egyedül akarsz maradni, megjelenik valaki, ha társaságra vágysz, nem hív fel senki, vagy mindenkinek dolga van, vagy neked, vagy jó kedved lesz, ha ideges vagy!

Nem tudom, ki hogy van vele de én mindig akkor változtatok, akkor veszek nagy fordulatokat, amikor valami nagyon nem akar összejönni. A stressz, mint inspiratív elem. Ez teljesen szokványos megoldás még akkor is, ha nem akarok elmenekülni ebből a szituációból ..., most meg összecsapott egy ribizli, mert túl közel jött, én meg túl közel voltam. Ah, mindjárt hazaérek, megint egy unalmas nap, talán este...

Kapunyitókódbealépcsőházbafelazemeletrebeazajtónátöltözésmegintnemmondtamsemmit.......