Hajmeresztő, ijesztő, bosszantó, nevetséges... vagy nem is tudom milyen jelzővel illessem  jelenséget...

Az utóbbi években, ráadásul egyre gyakrabban, mostanság már szinte heti gyakorisággal találkozom a következő szituációval:

A környezetemben élők egész másként emlékeznek bizonyos dolgokra, mint én. Vagy fordítva: én emlékszem egészen másként.

A jelenség bennem olyan érzetet kelt, mintha valahogy véletlenül, és főleg, észrevétlenül átkerültem volna egy, a megszokottal csaknem azonos, párhuzamos világba, ahol majdnem minden ugyanaz, ugyanolyan, mint amiben eddig éltem, csak néhány apró, és voltaképpen jelentéktelen részletben van eltérés, az viszont homlokegyenesen ellenkezik azzal, mint amit megszoktam.

Hogy érthetőbb legyek, íme néhány példa:
A munkahelyemen a kolleganőmmel 21 éve dolgozunk párban, ugyanabban a szobában. Keresek valamit, amit ritkán használunk, mondjuk évente 2-3 alkalommal. Ott keresem, ahol mindig is lenni szokott. A kolleganőm pedig azt állítja, soha nem ott volt. Oda soha nem tettük.
Ha ez egy elszigetelt eset lenne, azt mondanám, vagy ő, vagy én nem emlékszünk jól, nincs ebben semmi különös.
Vagy: Beszélünk valakiről, akit mindketten ismerünk, én úgy emlékszem, hogy szemüveges volt az illető abban az időben, amikor munkánkból kifolyólag gyakran találkoztunk vele, a koleganőm viszont az ellenkezőjét állítja.
De ezek a szituációk nem csak a munkahelyemen, itthon is, és más környezetben is egyre gyakrabban előfordulnak.
Öregszem, nem emlékszem jól - lenne a logikus válasz.
Köztudott azonban, hogy az öregedés velejárója nem a hosszútávú memória, hanem a rövidtávú memória gyengülése, vagyis, lehet, hogy nem tudom, hol tettem le a szemüvegemet 10 perccel ezelőtt, de tisztán emlékszem arra, ami 20 évvel ezelőtt történt.
Lehet, hogy nálam fordítva van?
A baj az, hogy sok esetben még be is tudom bizonyítani, valami más eseményhez kapcsolva, ill. annak felidézésével, hogy jól emlékszem arra, ami az aktuális vita tárgya.
Sima ügy, akkor mindenki más emlékszik rosszul. De az lehetetlen!
Más példa, szintén apróság: emlkékszem sok régi, itthoni eseményre, pontosan bennem van az események hangulata, a hozzájuk kapcsolódó szagok, illatok, színek, akkori, az eseménnyel/eseményekkel kapcsolatos  érzéseim, gondolataim, stb. a család pedig állítja, ez, meg az, soha nem történt meg. Ilyen, meg olyan esemény, amikről én beszélek, nem következtek be soha. Soha!

Egyelőre nem tudok mit kezdeni a dologgal.
Voltatok már hasonló helyzetben? Vagy egyedül vagyok ezzel a problémával?