Van melóm, igaz csak 20 napra, de nettó 100 rugót fizet. Ígyhát elvállaltam. A SYMA rendezvénycsarnokban lesz 2-23-ig meló, egy ezüstékszerárusító boltnál leszek. A munka ismerős, mivel én is 2 évig csinálam ezt, sőt, saját ékszereim is voltak kiállítva. Na lényeg az, pénteken kezdek és minden nap kint leszek reggel 10-este 7-ig.

Hétfő este voltam ugyebár énekelni. Hát baromi jó volt, ott volt az összes kórustag és a fő karmesterünk tartotta a próbát, egy 30 éves pasi, aki mellesleg a pécsi színháznál zeneigazgató.
Szóval, bementem már 6-ra mert arra volt dolgom. Levettem a cuccaimat, kimentem elszívni egy cigit, aztán meg leültem a helyemre és vártam a többieket. Erre odajön a karmester, ad két puszit és azt mondta, hogy szeretne majd velem közösen is énekelni. Na, erre köpni nyelni nem tudtam. A próba amúgy jó hangulatban telt és a karmester bejelentette, hogy jan. 22-én koncertünk lesz. VÉgre!!!!!!:))) Már vártam ezt a koncertet, szinte az összes kedvenc dalomat énekeljük.

Kedden otthon voltam egy darabig, aztán faterral elmentünk vásárolni. Azt hittem be.............ok, mire hazaérünk, olyan nehéz volt a cucc, volt is nálunk 5 szatyor. Otthon a húgommal honfogiztam, aztán meg elmentem aludni. Marha fáradt voltam. De én barom megnéztem egy horrorfilmet is még, és miközben mindenki aludt, én néha felsikongattam:)))))

Ma meg körbejártam a fél várost, elmentem megbeszélni a melót a főnökkel, úgyhogy kész siker ez a nap. Eddig. Bár most itthon vagyok, csak nem lesz baj:))
Néha amikor sétálok egyedül, vagy beszélgetek a családdal, vagy tévézrk, vagy kártyázok, bevillan egy-egy emlékkép. Anélkül, hogy előtte gondoltam volna rá. Néha egy arc, egy mozdulat, egy mosoly, egy helyzet. De ilyenkor gyorsan másra gondolok.

Holnap megint kórus, aztán meg a meló. :))

Legyetek jók,
Zsófi