Azért az érdekes, vagy bánattal tölt el, hogy nagyon sok év házasság után, hogy tud kér ember ennyire idegen lenni egymásnak.

Nem mondom, hogy ez a másik hibája, hisz visszagondolva, nem sokat tettem azért, hogy egymáshoz közel kerüljünk. Talán a gyemekkori sérülések, ami szarrá tette a lelkem, és félve minden érzelemtől, ami kiadásra késztette volna a lelkem...inkább mindig bezárkóztam. Ezért volt minden...a félés, hogy kiszolgáltatottá válok....Aztán azt hittem elég a biztonság..legyen otthon, legyen pénz ami elég majd mindenre..és közben az igazi értékek elvesztetk. Formaság lett az egész...de ezt csak most tudom.

Ma már azt hiszem, így kell éni, és ebböl az érezelmi ridegségből, kihozni a maximumot..legalább nem tiporva a másikat. Néhamint a levegő néz át rajtam...minden kérdésre veszekedés a válasz, mintha a másik is félne, hogy a kérdés nem jószándékkal született..

Szar az egész..és itt a KARÁCSONY..a szeretet ünnepe:(((