Vasárnap reggel Levi befészkelődik mellém az ágyba, és úgy nézzük a meséket a tévében. Két mese között számolatlanul dőlnek rám a reklámok, arra az esetre, ha esetleg ötlet híján lennék, mit is vegyek a csemetének karácsonyra. Az egyik reklám a Twister nevű játékot kínálja. Levi lecsap a lehetőségre és megkérdezi: „Anya, veszel nekem ilyet?” Mire én: „Nos, nem hiszem, hogy ilyet kéne hoznia a Jézuskának, mivel neked nincs testvéred, ez a játék pedig úgy jó, ha többen játsszák.” Levente persze rávágja a lehető leglogikusabb választ: „Akkor kérek testvért!” :)

Mindig jókat derülök a gyerekek gondolatmenetén. Logikusak, ésszerűek, tiszták a gondolataik, és mindezzel együtt még jókedvre is derítenek. Azt gondolom, mi felnőttek annyit kombinálunk, tervezünk, sokszor köntörfalazunk, miközben lehet, ha csak úgy szimplán megmondanánk a tutit, vidámabb lehetne az életünk.