nos ismét itt... és ahogy már irtam (ld. tanúlság nélkül...), a veséim valóban megöltek... hamarabb mint gondoltam...
hogy mégis itt? hát igen... ez közismert dolog: történnek velem furcsaságok - már, ha furcsaságnak számit, hogy az ember túléli a sját halálát.
és már nincs zöld tea és nincs ejszakázás és számviteli műveletek sincsenek... csak billentyűzet van, meg kétnaponta dializis... ez már ilyen... persze ez csak múló állapot, - az ember előbb-utóbb meghal, de most nem erre gondolok - mert mint mondtam történnek furcsaságok... már, ha furcsaságnak fog számitan, hogy amikor ráunok erre az egész betegség-dologra, akkor fogom magam és meggyógyulok (az orvostudomány biztos össze fogja csinálni magát a meglepetéstől)
ami érdekes, hogy az elmúlt 2 hónapban rosszabbul voltam mint valaha... minden egyes lépésért, minden egyes kimondott szóért és minden mosolyért meg kellett küzdenem... és megküzdöttem mindenért... a legtöbb ismerős és orvos aki ismerte az állapotomat, ma alig hiszi el amikor lát, mert ma már újra kijárok, sportolok és ha minden jól megy lassan már sizni is eljutok... csak lennék még egy kicsivel erősebb...
mindent visszaveszek amit elvesztettem az elmúlt két hónapban és az azelőtti fél évben, és hiába küldött padlóra az élet, túléltem és felkelek... mindig, minden egyes alkalommal...
persze azért valamit mégis elvesztettem... és azt hiszem nem is nagyon akarom, hogy ismét rátaláljak... az elmúlt két hónap alatt valahol elmaradt az önsajnálatom...
hogy most lesz-e tanulság? nem tudom! volt? |
