... és máskor is úgy vagyok vele, hogy feldob, ha régen látott imerőssel találkozhatok, és hát mivel már lassan több mint 2 hónapja itthon lopom a napot az egészségi állapotom miatt, igy elég sok ilyen találkozás várható az elkövetkező napokban...

mégis, vannak olyan találkozások amik kiemelkednek a többi közül...

ilyenre készülök most én is - na nem a Jézuskával akarok találkozni, habár Karácsony közeledtével ezt is tehetném, de ezt inkább meghagyom a 8 éves hugomnak...

szóval készülök nagyon, és közben azon gondolkodom, hogy mekkora csapás az, ha az ember egy kicsit is művésznek hiszi magát... hogy miért? mert - lehet, hogy csak én vagyok igy vele - igy az ember szinte képtelen magában örülni az élete eseményeinek... bármi történjék is, irni, rajzolni... alkotni kezd, hogy aztán megmutassa a világnak: Nézd csak, Ez történt velem... 

Na igy vagyok én most... blogolni kezdek, csak azért, mert tudom, hogy nemsokára találkozhatok valakivel, akit ugyan még sosem láttam, de az elmúlt két évben egyre többet és többet kezdett jelenteni ;)

na és igazán... az antológiáknak ehhez semmi köze, úgy. hogy akár ott is maradhatnak ahol vannak...

u.i.: ne kövezzetek meg ha érthetetlen voltam... nem kell mindent megérteni, néha csak érezni kell... főleg Karácsonykor!

Tisztelettel... Galdr!