Este hét óra. Még mindig sehol senki. Én már itt vagyok jó negyedórája. Bekapcsoltam a fűtést is; a doktornő meg ne fázzon. A kultúrház frissen meszelt falai bíztatnak; kitartás, ne csüggedj. Nem csüggedek, várok. Tíz perc múlva hangot hallok a sötétből. "- Te magyarnak szégyene, átok szomszéd, megint átfolyt portámra a moslék!" No. Megjelenik Gúnár. A kocsma és a kultúr közötti rövidke utat szöveggyakorlással tölti. Ez igazán dicséretes. Ő az egyik nagy arc a faluban. Amúgy közhasznú munkás. Neki külön szerepet írtam.

Aztán, mint a felhőből meginduló hó; lassan elkezdenek szállingózni az emberek. Először heten leszünk, de egyáltalán nem gonoszak. Még öt szereplő hiányzik. Ketten telefonálnak, hogy késnek. Ez haladás, már ennyit sikerült elérnem.

Míg a többiekre várunk, előveszem a pálinkás butykost a poharakkal. E cselekedetem pozitív fogadtatásra talál. Eddig nem próbáltunk alkoholos kellékkel. Elvégre koccintani kell a közelgő ünnep tiszteletére! Fél nyolcra kialakul a létszám. Nehezen tudom megszokni az állandó időcsúsztatást. Tíz fő (a szükséges tizenkettőből), plusz egy beugró szövegolvasó, ki ilyenkor nagy hasznunkra van. (Egy ember beteg, egy meg elfelejtette, és más programot szervezett.)
Elkezdődik végre a színdarabpróba. Csak úgy lazán, még kezdeti a stádium, mindenki - egy lelkes fő kivételével (ő már félig megtanulta) -, olvassa a szöveget. Ilona - a hiányzó miatt -,egyszerre két szerepet olvas felváltva. Én - miközben a darabbeli bíró szerepét játszom -, mozgatom az embereket. Még csak módjával gyakoroljuk a koreográfiát - egyelőre valakinek a szövegolvasás is nehézséget okoz -, de a csapat lelkesedése minden várakozásomat felülmúlja.

Gyuri orgánuma betölti a teret. Remek karakterrel játssza a hősszerelmes szegény nemes szerepét. Mindenki kitesz magáért. Végre Gúnár barátunk is elmondhatja kétsoros monológját. Meg van elégedve. Én is. A próba végén megbeszéljük a legközelebbi találkozót.

Még most sem vagyok egészen biztos az előadás sikerében, hiszen hol van még, mikor nem kell szövegkönyv, mikor mindenki tudni fogja, hogy ki után következik, mikor és hol kell belépnie, mikor beszéd közben mozogni is tud majd.

Ha szerencsénk van, összejön a színdarab. Egy valamit már biztosan elértünk; közelebb kerültünk egymáshoz. Egyik célom úgyis az volt, hogy a minden közösségben jelenlévő ellentéteket, érdekközösségeket oldani tudjam. Talán sikerült egy picit ezt is megvalósítani. A többi meg lehet ráadás.

Találkozunk egy hét múlva.

(folyt.köv.)