Ugyan, hogy is kezdhetném?

Ugye nagyon jól tudod, hogy miért irom?! Ma már mondtam - ezerszer is talán - nekem nem megy, és tudod - ugye igy van - én hiszem a meséket. Kérlek nézd el, hogy elloptam ezt az ötletet Onnan, de valamiért úgy éreztem, hogy jogom van ezt megtenni... ugye Te is tudod, hogy miért?! Nem adom fel, hogyan is tehetném? Azt mondtad nem értem meg, hogy mit érzel. Te értessz engem? Érzel engem?

Tudom, hogy igen... ilyen gyorsan nem felejthetsz... csak azt nem tudom, hogy meddig játszuk ezt a macska-egér játékot. ...és azt sem tudom, hogy mi lesz a vége. Csak vége lenne már valahogy - ugye Te is ezt kivánod? Mit kivánsz még? Tudod igy Karácsonykor az emberek kivánnak dolgokat, és fogadkoznak is. Ugye igy van?! Kiváncsi vagyok meddig tart a fogadalmad!

Azt mondtad nem érted, hogy hogyan képzelem. Sehogy! Nem képzelem el, csak hiányzol... és tudod - vagy inkább ugy látom, hogy nem tudhatod - a világ egyik legnagyobb öröme a várakozás... Szivesen várok Rád, és szivesen adnék három hónapot egy napért... egy óráért... Gondolj csak bele: egy óra, akárcsak régen...

Megnéztem a filmet! Most még annyira sem értelek mint eddig. Nem tehetem! Az egész lényem lázad az ellen, hogy elfogadjam amit mondassz... Te is láttad! Érezted! Hogy teheted? Persze leesett a csel... rögtön a beszélgetésünk után, és eléggé megviselt. Ritka jó film volt! 

Hogy én mit kivánok Karácsonyra? Hogy vegyél erőt magadon! Tedd végre azt amit tenned kell!

Hallottad ezt már valahol? Orditanom kellett volna amikor meghaallottam, hogy ő is ezt mondja, nem hittem, hogy mindezek ellenére képes vagy igy élni. Emléxel? Tavaly, amikor 500 ember fügött Tőled? Már nem vagy méltó Önmagadhoz! Ne engedd... legalább értem ne... legalább azért ne aki akkor voltam... akik akkor voltunk!

Szeretlek!

  ... ugye tudod?!

Gyergyószentmiklós                                           

2005.12.24                   

Ezüst

vagy akit szeretnél...