Ismét szia...

ismét én...

ismét itt...

Kihagytam egy napot... megpróbálom bepótolni. Tudod, nehéz nap volt a tegnap... vagy nem is annyira nehéz, de annál hosszabb. A kezelés is megviselt, utána meg buli volt... Egész nap azon gondolkodtam, hogy mennyire jó is volt veled bulizni. Sajna, ha jól emléxem, összesen kétszer volt rá alkalmunk... nem jön, hogy higgyem... annyi idő alatt mindössze kétszer. Talán ez volt az egyik legnagyobb hibánk, és az enyém - nem csak a kapcsolatunkban, hanem az egész eddigi életemben - biztosan ez volt... mármint az, hogy olyan dolgokra sajnáltuk az idönket amik ugyan nem tűnnek fontosnak, de mégis néha igazán sokat jelenthetnek... Elvesztegettük az időt... az időnket... Már nem értem magam, Téged sem értelek. Annyi mindenre figyelnünk kellett, csak épp egymást tévesztettük szem elől... legalábbis én Téged mindenképp... hülyének érzem magam. Miattad... miattam. Ezen is változtatok... tudod, tönkerettetem az életem, elvesztegettem úgy, hogy közben nem figyeltem igazán az álmaimra, a vágyaimra. Megelégedtem a legkevesebbel is, és azt hazudtam, hogy jó ez igy... nem volt az. Ne értsd félre, nem Tőled kaptam keveset. Tőled mindent megkaptam amit megkaphattam egy Embertől, egy Nőtől, egy Baráttól... magamtól nem kaptam eleget.  Ügyelj Magadra! Törődj Magaddal! Légy Magaddal! Ha minden jól megy, ma megyek és veszek egy hódeszkát. Nem tudom miért... csak úgy jön... élni akarok. Rájöttem, hogy erősebb vagyok - most épp fizikailag - mint hittem, és többet nem pazarolom el a lehetőségeimet. Érezni akarom az életet, még akkor is, ha igy egy kicsit kockázatosabb lesz mint eddig... Vele is találkoztam a tegnap, meg másik Vele is... na most jól összezavartalak mi? Az egyik az "enyém" a másik a "tied"...  Hihetetlen mennyire aggódik miattam, és hihetetlen mennyire jó érzés... csak még mindig nem értem. Persze nem is akarom igazán érteni... elég ha érzem amikor ott van... na de akkor is... Azt mondta, hülye vagyok, hogy profi hódeszkát akarok venni, úgy, hogy még sosem volt a lábamon deszka. meg azt is mondta, hogy nem tudna velem élni, mert megőrülne mellettem a félelemtől... én meg hülye voltam és nem mondtam, azt, hogy próbáljuk ki... de szerintem nem gondolta komolyan...

Még voltak érdekességek a tegnap... megismertem az "ex-pasiját"... fiatal gyerek... kb. úgy járhatott vele mint Te velem... már ami a kroronkuat illeti... a lényeg, hogy a tag ugyancsak próbálkozik az irással, és kérdezett néhány dolgot. Tudod, ahhoz hozzászoktam, hogy magyarázok, hogy tanácsot adok az emberekenek, hogy figyelik, hogy mit mondok, mert hiszik, hogy érek valamit, de még sosoem fordult elő, hogy a költésetről és az irásról beszéltem volna... jó érzés... talán többet kellene erről beszélnem... majd...

A csel a dologban csak az, hogy ajánlottam neki a fullextrát. Ez még magában nem is lenne baj, csak ugye az itt megjelenő irásaim, meg főleg ezek a levelek... hát elárulnak olyan dolgokat, amit élőben elég kevés embernek mondok el, de hát vállalnom kell a kockázatot. Ez az átka annak, ha az ember - ahogy már irtam, nem levélben, hanem egy korábbi blogban - nem képes magában élni az életét... azaz irhtanám ezeket a leveleket a postaládádba is, vagy akár csak magamnak, - ugyanannyira értékesek, vagy értéktelenek lennének - de valamiért nem megy... valamiért itt születnek...

Talán végre eljutottam oda, hogy mindent el merek mondani... mindenkinek... nem félek az emberektől... Te se félj... törődj Magaddal!

... ha már nekem nem engeded, hogy ezt tegyem...

Gyergyószentmiklós

2005.12.28

Ezüst,

aki - mint már mondtam -

mostanra már valaki más...