A Full-on gondolkodom. Azon is, hogy leírjam, vagy ne. Leírom, hiszen ez az én naplóm.

Kérdések általánosan:

Miért ír valaki egy akármit is? Mi ösztönzi arra, hogy mások is olvassák? Mi ösztönöz valakit arra, hogy olvassa, amit felteszünk? Mikor ír valaki HSZ-t? ...

Visszakérdezések:

Csak a Fullra - a közzétehetőség miatt - írja le valaki, vagy egyébként is? Régi írásokat célszerű feltenni, vagy újakat? Olvassák-e az írásokat? Olvassuk-e mi mások írásait? Olvasunk-e eleget? Miért ír valaki HSZ? És miért nem ír valaki? Segítünk-e HSZ-einkkel az alkotónak? Kell-e kritikusnak is lenni egy HSZ-ban?

Válaszkák kellene, hogy legyenek:

Valami nagyon foglalkoztatja, van téma, ami versben, irodalmi műben jelenik meg előtte. Mondanivalója van, s úgy érzi az mások örömét (esetleg bosszúságát) tapasztalatait szépségérzékét is felkelti, s ezt úgy érzi megfelelő formába, nyelvünk szabályainak elfogadtó alakba öntötte. Azért írunk HSZ-t általában, mert teszik, amit olvastunk. Azért nem írunk, mert közömbös nekünk az írás, vagy esetleg nem tetszik, netán tele van hibával. Olvasni jó, elmények tódulhatnak felénk. Itt a Fullon aztán van olvasnivaló. Színvonal... Olyan, amilyeneket felteszünk. Sem rosszabb, sem jobb. És végülis ez lenne talán a cél, hogy szegényes bukszánk mellett is hozzájussunk a szellem étkéhez.

Nemértemek: Tényleg van aki csak ide ír? Gondolkodunk-e azon, hogy a mondanivalónk minnél szélesebb kört mozgasson meg, késztessen tovább gondolásra? S kell-e ezekre is gondolnunk? Jobb lenne-e egy-egy kritikus véleményt olvasni az írásunk mellett? Mi történne, ha ilyen kerül oda? Örülnénk neki? Elgondolkodnánk-e azon, hogy tényleg...? Szabad-e, kell-e leírnunk a kritikus véleményt is?

Apró felelet-kísérletek:

Írni, alkotni úgy érdemes, "ahogy a csillag megy az égen". Csak azért, hogy láthassák mi is... Szerintem ez sem lenne olyan nagy gond, mert ha megfelelő lesz majd a kritika, annak az intimségét meg lehet teremteni, PL.: akár a kritikai zónába - bármely és bármilyen témáról írt írás kritikáját is megírhassák, azok akik akarják. Akkor előbb-utóbb kiderül valami írásaink kapcsán, amiből kölcsönösen lehet tanulni. Aki viszont nem tűri el a kritikát, annak nem is szabadna ilyen közszemlére tenni azt, hiszen az nem személy, még nem is a témájára vonatkozik, hanem annak az adott művet, a közlés milyenségét, az alkotó személy és az olvasó közötti élmény milyenségét kell, hogy taglalja.

Titeket is foglalkoztat?