...Egy viharos éjjelen, amikor zuhogott az eső és hatalmas égiháború dúlt, különös álmot hozott az éjszaka:

Furcsa volt. Homályos, mégis életszerű. Egy gyönyörű tisztáson állt, szenben a tündével. A fiú mosolygott rá és a kezét nyújtotta, ugyanúgy, mint száz évvel korábban, de most már nem gyermekként nézett a szemébe.

Megfogta a kezét és magához ölelte. A fiú egyszerre nagyon nehéznek tűnt. Rárogyott a lányra. Ő valami furcsát érzett a kezén. Forró volt és nedves.A tenyerére nézett.Véres volt. A fiú vére volt rajta. A lány majdnem elájult. Segítségért kiáltott, de a levegő elnyelte a hangját. Rárogyott a fiúra és sírt.

Egy neszt hallott, ami már csaknem felé hajolt, és vészjóslóan hörgött. A lány a kardjáhoznyúlt. Kezével megkereste annak markolatát, majd ujjait rákulcsolta. Nesztelenül kihúzta a fegyvert a hüvelyből, és magához szorította.Mindeközben a fiú halotttestén feküdt.

Érezte, hogy a hörgő alak feléje nyúl, s ő összesedte a maradék erejét.Hatalmas kiáltás közben suhintott a kardjával.A test élettelenül rogyott össze. A lány ránézett a támadójára és ekkor fölriadt.

Arra ébredt, hogy arca verejtéktől és könnytől nedves...