Kedves Naplóm, ma felbosszantottak, de nem untatlak azzal, hogy elmondom, ki s mivel tette. Elmesélek inkább valamit, ami manapság erősen foglalkoztat, mert nem tudom, mivel tehetnék jót/jobbat a fiamnak. Elképesztően okos a gyerek - mint mindenkinek a sajátja - s félek, hogy ebből csak veszít majd, ha nem megfelelő a környezet, a nevelés. Meggyőződésem ugyanis, hogy az intelligenciával általában ugyanaz a helyzet, amit Picasso mondott a művészi tehetségről: "Csak az a kérdés, hogy művész tudsz-e maradni, miközben felnősz. Mert minden gyermek - művész."

Peti hároméves lehetett amikor rokoni társaság gyűlt össze nálunk, s persze mindenki a legkisebbet kínálgatta, akinek meg elege volt ebből. Petike, egyél egy kis süteményt -nem, egyél még palacsintát - nem, nem kérsz egy kis kakaót? - nem, s aztán nem , nem , nem mindenre, amit csak a társaság kitalált. Peti kezdte élvezni, kuncogott, kacagott, s minden kérdésre azt válaszolta: nem. Na de jöttek az okos felnőttek: " Petike, te minden kérdésre azt válaszolod, hogy nem?"
  Kész, vége, gondoltam. Ha azt mondja, nem - kiesett a játékból, mert ellentmond az eddieknek. Ha azt mondja, hogy igen, simán kiesett a játékból. Ehhez túl kicsi ez a gyerek, kár ilyesmivel bántani. Éreztem, hogy dolgoznak a kerekek a kis agyában. Végül azt mondta: "Én minden kérdésre azt válaszolom, hogy nem" -  azaz csak megismételte amit hallott, kijelentő módban. Leesett az állam.
Nem úgy az okos rokonoknak. Jött a következő kérdés: "Petike, szereted Apát? "
Na, ez már sok. Ezt már nem hagyom. Nem mondhat olyat, hogy nem - nem is lenne igaz. Ha igent mond, kiesik a játékból. Éppen le akartam zárni valamivel ezt a butaságot, amikor Peti azt mondta: "Nem szólalok meg". Most már a társaság is elképedt azon, mennyire világosan érzékeli a gyerek a paradoxont, anélkül, hogy tudná, mi az.

Vajon nem lenne-e könnyebb a mi világunk, ha ahelyett, hogy óriási energiával "gondolkodni" tanítjuk - valójában konformistává neveljük - gyermekeinket, csak segítenénk, hogy a velükszületett képességet a világos és helyes gondolkodásra ne veszítsék el a felnőtté válás előtt? És ha igen, hogy kell ezt tenni? Gyakorlott szülők, van ötletetek?