Még négy perc a napból, a keddből... Befejezhetném már, de a munka, a munka... Nietzsche szerint, ami nem öl meg bennünket, az erősebbé tesz, pl. egy átvészelt betegség védetté tesz az adott kórokozóval szemben. De növeli -e a munkabírást az, ha az ember folyton erején felül teljesít, vagy úgy akar teljesíteni? Vagy csak úgy hiszi, hogy mindez erején felül való, de ténylegesen nem ért el a közelébe sem az igazi teljesítőképességének? Megtudjuk-e bármiről, hogy hol van a határa, amíg át nem léptünk azon a határon? És hogy vélekednek erről a főnökök?

Mindegy. Holnap is nap lesz, meg kell tervezni, át kell gondolni. Jó éjszakát, kedves Naplóm.