Apu megint kórházi intenzív osztályon fekszik. Szívbetegség miatt tüdővizenyő lépett fel. Napok? Hetek? Már csak ennyi az élete.

Minket most gyógyítanak távolról reiki-energiával és hasonlókkal. Férjem jobban van, nekem csökkentek a fájdalmaim.

A személyes közvetlen gyógyítás sokkal hatékonyabb, de nem tudok eljárni a tetthelyre, a gyógyító, ha helyembe jönne, sokba kerülne.

Így távgyógyban ingyen van.

*

Aput másik orvosra bízták Cegléden. (Vagy ilyesmi). Ő azonnal elintézte, hogy sürgősen felhozzák Pestre egy szakklinikára, ahol már megkatéterezték a szívét. Holnap kapunk információt arra nézve, hogy milyen eredmény, milyen döntés született, kell-e, lehet-e szívbillentyű-cserét végrehajtani.

Reménykedik az egész családom.

Biztos vagyok abban, hogy a természetgyógyászoknak is köszönhető, hogy kimozdult a téma a holtpontról. Mert hogy Cegléden már lemondtak apuról, és ha sűrűn rosszul volt, kétszer kishíján meghalt de újraélesztették, - ezen kívül nemigen tudtak ott már semmit csinálni vele.

Remélem a pesti szívkórházban igen.

*

Egy hete megműtötték apámat. Komoly, kockázatos, nagy műtét volt! Kicserélték a szívbillentyűit műanyaggal, az elzáródott szívereket pedig a lábából kivett erekkel helyettesítették.

Közben többszöri rosszullét,  krízishelyzet műtét előtt, után - és hogy közben mi volt, nem tudjuk.

De:

Ma (azaz tegnap, pénteken, április 30-án) hazaszállították a lakóhelyi kórházba Ceglédre. Sok időbe telt, míg odaértek, a mentő bejárta a fél országot vele, miközben a budapesti utcákot, tereken mulatott a nép egyik fele a máus 1-i EU-belépésünk alkalmából.....

Apu felesége Terike és én tartottuk a kapcsolatot egymással és a kórházakkal, egyik helyről már elvitték, másik helyre még mindig nem érkezett meg az apám............

Végül estére odaértek velea ceglédi kórházba, ő teljesen kimerült az idegességtől, a felesége úgyszintén. (Az idegesség nem éppen gyógyír egy friss szívműtött-cukorbeteg, és az érte aggódó szintén betegek számára.)