Ma délután állok a buszmegállóban, miközben nézem a járműveket, közbe-közbe az embereket is. Szállingózik a hó. Mindenki toporog, iszonyú hideg van. Késnek a buszok. Hogy gyorsabban teljen az idő, elmerülök gondolataimban, átértékelem a napomat. Meg is lett az eredménye, ugyanis feltűnt a körforgalomban a busz. Mégcsak be sem állt a megállóba, hátulról egy hatalmas lökést érzek. Egy korombeli srác lehetett, aki átvágtatva az embertömegeken társaival száguld az ajtó felé, a felszállás reményében. Nem álltam rossz helyen, még csak az útjában sem voltam, egy mozdulat lett volna csupán, hogy kikerüljön. De nem, az úr erre nem volt hajlandó. Picit hátrébbálltam, még inkább utat adva a tömegnek. Kettesével, de néha hármasával akartak feltolakodni a járműre, nem törődve embertársukkal.
Nem sok idő kellett, mire végre az én buszom is megérkezett. Ahogy lehetett én is megpróbáltam megközelíteni az épp akkor kinyitódó ajtót, de az előttem állóktól ez lehetetlen volt. Mint egy bikacsorda, úgy indult meg előttem s mögöttem a tömeg, engem is magával sodorva a majdnem üres buszra. Kérdem én, hova siet annyira a jónép? Nekem ugyanúgy volt helyem mint annak, aki legelsőnek szállt fel, vagy annak, aki utánam következett. És a jóérzés hol maradt? Az udvariasságról már nem is beszélve. Nem várom el, hogy - mint a mesékben, vagy a romantikus filmekben - az urak előre engedjenek, mint hölgyet, de az azért egy minimális elvárás lehetne részemről, hogy legalább ne lökjenek fel!? Hova tart így a magyar társadalom? Vagy nem az egész országban hasonlóan vészes a helyzet, csak kis megyénkben?
Érdekes, mert ha Pécsre, vagy Kaposvárra utazom, ott gyakran előre engednek, vagy ha nem is, legalább türelmesen megvárják, amíg megveszem a jegyet, és nem tolakodnak mögöttem. Sajnos az olyannyira fejlettnek mondott nyugati országrészben az emberek még nem nőttek fel eléggé ahhoz a feladathoz, hogy értelmes, intelligens férfiként (/nőként) legyenek jelen hazánkban. Néha elgondolkodom, hogy ki formálta őket ilyenné? Anyuka és apuka? Ha szintén a faragatlan tuskó fajtából való, akkor lehetséges. De én a társadalomra gyanakszom. Belecsöppentek egy olyan közegbe, ahol már "ciki" jófiúnak lenni, a hölgyekkel szemben megfelelő udvariasságot gyakorolni, vagy Uram bocsáss', tanulni. Ez egy ördögi kör, amiből nincs menekvés, ha már valaki belekeveredett. Ha a szülők eleve "minden mindegy" alapon nevelik a gyermeküket, akkor nincs remény. Mert nem fog elmenni a csemete a könyvtárba, hogy leemeljen egy intelligenciával foglalkozó könyvet, és abban nézzen utána, hogy mit, hogy is kell(ett volna) csinálni. Ha meg anyuka vagy apuka a gyermek mellé áll, félő, hogy egy olyan közösségbe kerül a fiuk vagy a lányuk, ami nemhogy előre vinné, de inkább hátráltatja szellemi fejlődését. Csak nagyon keveseknek adatott meg a jó családi háttér mellé a megfelelő környezet.
Én is ismerek nagy "megrontókat" de nem panaszkodom. Sőt! Szerencsésnek mondhatom magamat, amiért engem nem sikerült behálózniuk. Bár nem is hagytam volna magam. Csupán sajnálni tudom azokat, akik nem fedezték fel a könyvek szépségét, a versek mondanivalóját, vagy a tanulás örömét. Még csak segíteni sem tudok nekik....
Faragatlan tuskók mindig is voltak, vannak és lesznek is, sajnos egyre többen. Ilyen ez a világ, jobb lesz beletörődni és elfogadni...