| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Múlt-van-lesz Ideje:: 02-09-2006 @ 04:01 pm |
|
|
|
|
Legszívesebben azzal kezdeném, hogy: ugye ti láttatok minket? Láttátok, hogy szeretett?
De hát olyan mindegy! Ha szeretett is, már nem szeret. Már mást szeret, és jövő hónapban lesz az esküvője, úgyhogy nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy emlékezzen arra, hogy szeretett. És mert nem emlékezhet, hát ezért csak azt érzi, ami most van: azt érzi, hogy teher vagyok minden pillanatban, amikor felbukkanok valamilyen formán az életében.
De ugye ti láttatok minket, és tudjátok, hogy szeretett? Mert én már nem tudok semmit. Én csak azt tudom, hogy akkor minden pillanatban élni akartam. akkor minden pillanatban a jelen volt a legszebb dolog az életemben. Akkor nem akartam jövőt látni, sem múltat idézni. Akkor én voltam igazán. Olyan egyszerű volt minden. Egyszerű volt lélegezni.
Nyolc hónapig volt az életem része. Lassan hét hónapja, hogy egy szót sem szólunk egymáshoz, mégis csak a gyűlölet nő észrevétlen közöttünk. Az elmúlt hét hónapban egyetlen egyszer nem említette, hogy gondolt volna rám. Na, persze. Vár rá a fényes szép jövő. Akkorhát hazugság lett volna minden? Hiszen láttátok! Láttátok, hogy igaz volt! Hogyan lehet akkor mégis, hogy ennyire idegen lett a számomra?
Készül az esküvőjére. Előre kell tekintenie. Nem tekinthet hátra! Én pedig élek azóta is abban a különös zárt világban, amiben rám talált, ahova fényt hozott, ahol megmutatta szép önmagamat, és úgy érzem, a jelenem is a múlt. Mert csak akkor vagyok igazán önmagam, ha visszagondolok az együtt töltött pillanatokra...
És ha azt mondják megőrültem, majd azt felelem, mint Van Gogh:
"Nem. Csak emlékezem." |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-09-2006 @ 04:01 pm
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 02-09-2006 @ 05:13 pm)
Comment: Pár perce, amikor megláttam a Jelenlévők közt a neved, eszembe jutott, hogy milyen régen írtam már neked hsz-t... Aztán láttam, hogy írtál a blogodba, gondoltam, itt a remek alkalom... De ehhez nem tudok mit írni... Ha nagyon muszáj, esetleg annyit: hjaj... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-09-2006 @ 05:34 pm)
Comment: Bob:) pedig te nem is láttál minket... (köszönöm!) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 02-09-2006 @ 07:42 pm)
Comment: Láttam: igaz volt. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-09-2006 @ 07:44 pm)
Comment: Fata... most miért kell ezért bőgnöm??? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 02-09-2006 @ 08:34 pm)
Comment: ... mert túl hosszú a mondat, amit írtam, szemilla, de nem mondom, hogy "sajnos", leszek én optimista helyetted: mindenkinél van jobb! Addig nem jön el, míg ki ne sírod magad... Sorban állnak a mosolyok is! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 02-09-2006 @ 09:22 pm)
Comment: Biztosan kell, hogy kisírd magad, de biztosan kell az is, hogy - ha nehezen is - de elengedd. Ott belül. Attól az emlékek nem vesznek el. Attól még, hogy nagyon fontosak azok az emlékek, nem a múltban élsz. Az emlékek éltetik a mát. ...de... ha nem lett volna igaz, akkor nem fájna --- azért remélem, eljön majd az az idő is, amikor - csak a szépre emlékszel. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: khama (Ideje: 02-09-2006 @ 10:11 pm)
Comment: Igaz volt. Te is tudod. Ő is tudja, csak gyáva, vagy tapasztalatlan. Aki még nem tudja vállalni önmagát... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Breitkopf (Ideje: 02-10-2006 @ 04:03 am)
Comment: Szemilla - ha Ti hittétek, láttátok, éreztétek, az már bőven elég. Néha abba a hibába esem, hogy megpróbálom devalválni az emlékeimet, vagy azt gondolni: nem tudom mi votl akkor. Pedig akkor és ott nagyon is éreztem. utólag lehet elemezni, keserédesen visszanézni...de hiába tagadja meg a másik, attól az még volt. Persze néha érezheti úgy az ember: csak egyedül én látom így? Nincs senki, aki velem emlékezne és modnaná: igen, így volt!? Ha csak én látom már, akkor talán meg se történt: csak azért, mert a másik nem akar emlékezn ia szépre és a jóra, ne engedd, hogy kifossza annak a pár hónapnak a két boldog emberét. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 02-10-2006 @ 04:34 am)
Comment: Szemilla! Valóság volt, és igaz! Hisz láttam, beszéltem Veletek! De az átélt boldog idő megmarad,...és remélem hamarosan csak szép emlékké változik. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 02-10-2006 @ 07:45 am)
Comment: Láttalak titeket együtt, sírtam miattatok, az elveszett szerelem miatt, magam miatt... én hiszek a körforgásban, abban, hogy egyszer minden a helyére kerül, akik egymásnak teremtettek, azok találkoznak újra, mert ez a végzetük. (Ajánlott olvasmány: Arthur Golden - Egy gésa emlékiratai) Szeretettel ölellek: Luna |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-10-2006 @ 08:14 am)
Comment: Köszönöm, meg minden... |
|
|
|
|
|
