Egy megtalált piros sapka, olyan gyerekre való. Kelecsényi valahogy érezte, hogy nem lesz olyan egyszerű a képek nézegetése. Kelecsényi szándékkal fogalmazott úgy, hogy megtalált, és nem elveszett sapka, mert megtalálta. Neki ez nem egy elveszett, hanem talált, megtalált, rálelt sapka. Aki elvesztette, annak ugyanez csak elhagyott, elveszett, ottfelejtett. Kelecsényi biztos volt benne, ha az a valaki, aki valamikor birtokolta a sapkát, és emlékszik arra a Disznófő étterem kertjében, a felszíntől alig két méterre szétágazó platánra, annak eszébe jut, hogy negyven évvel ezelőtt gyerekként ő hagyta ott azt a sapkát, ami a fényképen olyan jól kivehető. Akkor vajon, hogy kiált majd fel? Megtaláltam a sapkámat? Itt van az elveszett sapkám? Talán jó lenne, ha nem hoznánk ilyen helyzetbe se a sapkát, se annak gazdáját. Már csak azért sem, mert a képen, a talajtól alig két méterre elágazó platántól másfél méterre, a vékony lécekkel borított fémlábas asztalnál egy család ül. Az apán fehér, feltűrt ujjú ing, hátrafésült hajára asszonya tekint tisztelőn, élre vasalt nadrágjához kisgyermek húzódik, a nap rácsillog a fröccsel teli üvegpohárra, majd az asszony nyakánál megpihenve lélegzik. Az asszony már nem él. A nő férje, a valamikori esztergályos novemberben apró koszorút visz a mécsestengeren át, akkor átviszi az emlékek erejét, az ölelések remegését, az erek lüktetését, kézfejével elázott falevelet söpör félre a kőről, pedig nem változott semmi. Olykor már menne, hallja a saját szavát. A sírkövön lassan formát aranyoz egy vésetlen évszám. A sapka egykori gazdája akkor már emlékezne mindenre. Apja tette oda azt a piros sapkát, szinte eldugta előle, ő félve az elhitt veszteségtől húzódik apjához, anyja pedig szemével áldást kér rájuk az égiektől. Talán megérez, megért valamit a búcsú kezdetéről. Az igazsághoz tartozik, hogy a fénykép fekete-fehér. Kelecsényi mégis biztos benne, hogy a sapka, az piros. Nem lehet másképp. Piros a vér, vörös a szélre hajló horizont, a tűz fénye, az emlék melegsége. Minden eredendő. Nem Kelecsényi hagyta ott azt a sapkát. Ő megtalálta. Nem magának, mindenkinek.