Hétfő. Ha hétfő, akkor újabb kiírás. Ízlelgetem a címet, aztán odébbállok. Nem szeretek egyből nekiesni, még ha van rá időm, akkor sem. Hagyom megérni magamban a gondolatot, míg leülepedik az első benyomás. Múlt héten csütörtök délután eszméltem fel. Hej soman pajti, ha részt akarsz venni e megmérettetésben, akkor ideje lenne alkotni valamit. Az a baj, néha nagyon nehezen tudom mellőzni elő-, előtörő pikantériával spékelt cinizmusomat. Igyekszem komoly lenni, de a kisördög állandóan be(le)szól, mikor a Múzsa  magasztos eszméivel csókolgatna.
Apropó, verseny. Tudom, egy-két tagtársamban visszetetszést kelt e szó. Bennem is, de el kell ismernem, hogy mégis a legalkalmasabb meghatározás e tevékenységre.
Ugyebár a verseny leginkább sportpályákon jellemző. A sportolónak hatalmas motiváció a sikerélmény, mások legyőzésével önmaga felett aratja a legnagyobb győzelmet, legyen az akár egyéni, vagy csapatjáték. Húsz évig versenyszerűen sportoltam, még frissen dobol fülemben az adrenalin szinttől megemelkedett izgalom remegő vibrálása, mikor egy sportversenyen megkezdődött a küzdelem.

Hívjuk inkább játéknak? Csak annyiból lenne találóbb, hogy nem utalna kiélezett csatára.
Szó nincs itt semmiféle harcról, versengésről!
Versenyzünk önmagunkkal, játszunk fullos tagtársunkkal!
Mindenki nyer, aki alkot egy költeményt, hisz lírájával újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy földi léte nem volt hiábavaló, esélyt adott rá, hogy soraira emlékezhessen egyszer az utókor. Már ha lesz utókor, de ez már más lapra tartozik.

A legtöbb szavazatot kapónak remek reklám lehetőség a főoldalon szerepelni.
Ennyi. Nem több és nem kevesebb.

Az felettébb örvendetes, hogy az utóbbi időben fellendült a vers verseny forgalma, már ami az alkotásokat illeti. Úgy látszik, sokakat motivál a megadott témára való megmérettetés. Remek ötlet volt feléleszteni ebben a formában ezt a felhívást.

Péntektől hétfő reggelig tart a szavazás, melynek során bármely regisztrált tag tetszőleges sorrendben a fórum topicban javasolhat három nevet.
Arra szeretnék buzdítani minden regisztrált tagot, hogy bátran szavazzon!
Én a következők szerint járok el: Felírom a neveket, és sorban elolvasva a verseket, 1-től 5-ig pontozom őket. Igyekszem kiszűrni minden szubjektív tényező zavaró hatását. Ezután az első hármat beírom. Már volt holtverseny is, ilyenkor újra mérlegelek.
A legfontosabb, hogy a szavazás valóban a versek tetszése szerint történjen, ne pedig szimpátia alapján!
(Ilyenekre gondolni sem merek, hogy ő rám szavazott, akkor én is beírom. Ő nem szavazott rám, akkor juszt sem fogom én sem, pedig mennyire tetszik a verse! Vagy, ez a vers nem tetszik, de még senki sem szavazott rá, szegényt megvigasztalom! Vagy, ez a vers tetszik, de a múlt héten is ez az alkotó szerepelt a főoldalon; még mit nem! Bocsánat, hogy ilyenekről merészelek írni, de nyugodt szívvel írom, mivel tudom, hogy ilyen anomáliák itt nem fordulnak elő. Ugye?)
A pártatlanság elve, és szívem szerint, amikor részt veszek a heti versenyben, akkor nem szavaznék. Hiszen szerencsére rendelkezem bizonyos mértékű önértékeléssel, és így nonszensznek tartanám a szavazást. Így nem, hogy más résztvevő is szavaz. Persze, elég furcsa lenne, ha bárki önmagára is szavazhatna. Több, mint furcsa. Még jó, hogy nem szabad. Képzeljétek el, milyen népszerűtlen lenne, ki önmagával kezdené a szavazást, csak azért, mert őszinte, és szókimondó. Szavazok, mert mások is szavaznak, akik részt vettek, így etikátlan lenne, ha nem szavaznék. Viszont, ha előfordul, hogy nem szavaz mindenki, akinek szerepel a verse, akkor megint nem takar reális eredményt a szavazás.
Íratlan szabály itt – szerintem -, hogy szavazzon, aki versenyez. Hisz így több a szavazat is. Akkor lehetne kizárni a szereplők részéről a szavazást, ha rengeteg regisztrált tag szavazna.
Szavazzatok bátran!
És írjatok verseket, gazdagítsátok a Full Extrát és önmagatokat!
Gazdagodjunk közösen hétről-hétre!
Örvendetes, hogy a „nagy” nevek is megmozdultak a héten. Úgy gondolom, ezzel akár „öntudatlanul” is jelezték, hogy súlya van ennek a versenynek, nemcsak a „nyeretlen” csikók idétlen szárnypróbálgatása.
Itt van prayer barátunk, aki egymás után másodszor kerül ki a főoldalra győztes versével. Mint üstökös gyorsuló pályája, úgy bontakozik ki tehetsége előttünk.
Vagy kerlac, aki „régi öregként”, a Full egyik oszlopaként nem restellett tollat fogni, és lám, győztes lett ő is.
Tiszta szívből gratulálok nekik!
És még egyszer: Higgyétek el, itt nincsenek vesztesek, mindenki csak nyerhet!
Hajrá poéták, szárnyaljon képzeletetek gyermekkorotok emlék foszlányai közé!