| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Vágyak, Prokrusztész ágyak Ideje:: 03-06-2006 @ 08:36 am |
|
|
|
|
| Átrendezem a szobámat.
Nem férek a könyvektől, zongorától, felhalmozódott kacatjaimtól.
És itt van ez a franciaágy is.
Amikor Zsókámmal megvettük, még azt hittük együtt fekszünk majd rajta.
Az ágy sajnos szűz maradt.
Azóta is egyedül fekszem benne.
Majd két méteremmel igencsak végigérem, sőt bokától lefele már le is lógok róla.
Prokrusztész, a mitológiai rablóvezér nyála csorogna, ha meglátná a felesleges
lábfejemet, tudvalevőleg, hogy ő házába csalt vendégeinek lábait vagy megkurtította, vagy megnyújtotta, attól függően hosszabbak vagy rövidebbek voltak-e az ágy méreténél.
Ezért nem vagyok nagy bizalommal az idegen ágyak iránt.
Így ötvenen túl, huszonhárom évi házastársi hűség után érthetőnek tűnhet aggódásom.
Magányomnál, ami körülfon, sokszor liánként fojtogat, jobban féltem ugyanis lehetséges veszteségeimet.
Az egyedül töltött lassan három év kapcsolatteremtési kísérletei mindeddig kudarcot vallottak.
Sorsomnak árulója azért nem leszek, hisz tudom, mindezek nem véletlenül, hanem saját épülésemre történtek.
Az életemen viharos gyorsasággal átsuhanó hölgyek ugyanis ágyukhoz próbálnak igazítani, ami persze nehezen ment, mert identitásom ilyetén feladása erős ellenállásomba ütközött.
Tartózkodó alapmagatartásom egyesekben az esetlenség, bátortalanság látszatát keltették, s az ennek hatására előrebukkanó anyai gondoskodásuk esetenként túlzottan terhessé vált számomra.
Az ún. hozzám illő korosztály, vagy lepedővirtuzításom sokszínűségére, vagy mennyiségi mutatóimra volt kíváncsi, nem szellemi képességeimre, ami ez által rejtve maradhatott s többnyire titkok titka maradt.
Mások pátyolgatni, szeretgetni kívántak, szeretettöbbletük kiélésére használtak, ami persze jól is esett, csak hát önmagam feladásával járt volna, és ily módon nekem nem ment.
Nem szeretem, ha a nők Higginsként farigcsálnak. ahelyett, hogy önmagam kibontásához segítettek volna hozzá, női szerepüket büszkén felvállalva.
Kész szoborból elvenni, akarata ellenére fájdalmak nélkül nem megy.
A fájdalom, pedig tartózkodást, esetleg menekülési reflex kialakulását okozhatja.
Ez évben nálamnál jóval, fiatalabb hölgyekkel volt jobbára kapcsolatom, ami hiúságomat, igaz legyezgethette, de ezek a babérok nem igazán illettek a fejemre.
Ezek a lányok, fiatalasszonyok valószínű bennem fedezték fel azt, amit ifjú férfitársaimból hiányzott.
Önteltnek tűnnék, ha ezt most fejtegetném, de nem dávidi szépségem vitte rá őket
erre a választásra.
Mindenesetre mindez néha csodálkozással töltött el, hiszen nem a playboy oldalt erősítettem, és ők sem ezt várták el tőlem.
Ez esetenként feltöltekezéshez jó lehetett, de az aksi szerep sem igazán nekem való, mert ami leadtam, azt vissza nem nagyon kaptam, így egymás kölcsönös erősítése helyett megint csak magamból hullajtottam el fontos darabokat.
Mostanában sokat beszélünk mi férfiak, a nőkről, hódításról, csalódásokról, persze tudom így van ez az ellenkező oldalon is.
A párválasztás, amióta kialakult a homo sapiens többnyire egyféle módon zajlik. Meglátjuk az illetőt, általában vonzó külseje révén beindul bennünk egy kémiai reakció, valamiféle szerzési vágy, ösztön, szekszuális érdeklődés, s onnan kezdve kölcsönösség működik egymás elfogadása vagy visszautasítása terén.
A kapcsolatok túlnyomó része e szerint a séma szerint zajlik.
A választás helyessége később derül ki, sokszor támasztva kisebb-nagyobb bonyodalmakat, mivel legtöbbször azt hisszük, hogy jól választottunk.
Ennek a folyamatnak szinte semmi köze az emberi szellemhez, ami minket kiemel a földlakók közül.
Vannak persze kivételként más ismerkedési, társválasztó folyamatok is melyek kevésbé esetlegesek, és jobban alapulnak a megfontoltságon, előkészítettségen. Ilyenkor már szükség van a két agyfélteke elkerülhetetlen együttműködésére.
A megfelelő társat megtalálni jelentős élettapasztalattal hátunk mögött nagyon nehéz, ráadásul ilyen handicappal, amivel rendelkezem szinte lehetetlen.
Feladni azért nem fogom.
Most így ágytologatás közben eszembe jutott, hogy tán magam is farigcsálnám az esetleges ágyamba kerülőt, ami persze neki sem tetszene.
Lehet, hogy én vagyok az igazi Prokrusztész?
Na, majd elválik, ha eljön az ideje.
Egy biztos, nekem nincs kés a kezemben.
/ Hiszek benne, hogy az olvasók nem az egyedi, hanem az általános problémát fedezik fel saját tapasztalataim kapcsán. A férfi és a női szerepek arányeltolódásait, az egymás iránti tolerancia csenevész állapotát, a választott társ egyéniségének, személyiségének nem öncélú kibontásának igényét, s mindazt, ami javíthatja az egészséges, egymásra is odafigyelő, tartalmas férfi-nő kapcsolatokat./
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-06-2006 @ 08:36 am
| Hozzászóló: veva (Ideje: 03-06-2006 @ 11:53 am)
Comment: Érdekes fejtegetés volt. Természetesen a kész szobron minden változtatás fájdalommal jár. Azért én remélem, hogy amíg az ember él (s itt nem annyira a fizikai létet gondolom), addig valamennyire képlékeny és rugalmas tud maradni... - mert ha nem volna az, minden mozdulat traumát okozna, pedig életünk egy folytonos változás. ----- Úgy látom mostanában érkeztél közénk. Érezd jól Magad! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 03-06-2006 @ 01:04 pm)
Comment: Ez jó. :) Jó a stílus. Kevesen képesek letenni azt a bicskát, amivel farigcsálni lehet. |
|
|
|
|
|
