Hosszú idő óta talán ez az első alkalom hogy a szülinapom nem fulladt sírásba, veszekedésbe vagy valami hasonlóba . Talán ez annak is volt köszönhető ,hogy csak Anyuékkal és a gyerekekkel voltam és köztük természetesen nem érhet semmi baj.

Persze tudtam hogy nem úszom meg ennyivel....Anyós mai látszat felköszöntése majdnem jól sikerült ,majdnem hiteles volt, aztán mégis elbukott ....pedig olyan szívesen elhittem volna hogy amit mond azt úgy is gondolja ,de aztán valahogy elcsúszott az egész.....Nem mintha számítana, de mégis....És az is kissé érzékenyen érintett, hogy aki szólhatott volna legalább egy szót mellettem, az se szólt.Nem mintha nem tudnám megvédeni magam vagy támogatni kellene ....nem azért, csak jó lett volna . Mindegy .

33-34.hét . Leginkább egy vizestömlőnek érzem magam, feszül a bőr a lábamon és viszket is, elég kellemetlen . A levegőm is fogytán de lassan eljutok odáig ,hogy azt is tudom nélkülözni:-))) Néha tök vicces ahogy össze-vissza mozog a hasam ,vagy mikor megjelenik hol itt -hol ott egy dudor ,aztán eltűnik . Ugyancsak furcsa látvány mikor átköltözik az egyik oldalra és olyankor a másik laposabb ,legalábbis én így látom. :-)
Jó lenne tudni hogy mit érez vagy mit gondol. Biztos sokat kell majd tanulnia, ha  minket választott...pont minket akik egy forgószél közepén ülünk.:-)
Most úgy néz ki hogy nem lesz apás szülés. Persze ez még alakulhat máshogy is , de úgy érzem hogy most nem akar ott lenni. Ezt persze szépen becsomagolva kaptam és nincs is ezzel semmi gond ,mert most valahogy én sem lelkesedek azért hogy "közösen" szüljünk ,valahogy nem fontos. De rossz ezt leírni.... Voltunk az elmúlt  héten kétszer is az önkormányzatnál apasági nyilatkozat ügyben ,de valami mindig hiányzott ezért nem sikerült elintézni. Ezek amolyan baljós jelek .Vagy nem? Ugye nem?