Ma háromszor levittem a kutyát, és egyszer megfürdettem.Tűri becsülettel. Jó kutya. Azért kellett megfürdetni, mert már nagyon szaros volt a luka, vagyis eldugult szerencsétlen állat. Csak szenvedett amikor kakált, vinnyogott, vannyogott, csaflantott, rossz volt nézni. De most szép, bunda kifésülve, fül kitisztitva, szemöldökfazon megigazítva. Jó ránézni. Ez a nap se telt haszontalanúl.

Ma eszembe jutott egy vers és egy meseötlet. Leírom ide a címeiket emlékeztetőül magamnak. Azért csak a címeket és nem az egész ötletet, nehogy ellopja valaki. Megeshet az ilyen.

Vers: a limerik ciklushoz; Hajháló, mese: A Régi Koldus. Mégegy vers is eszembe jutott napközben, de elfelejtettem. Venni kéne egy diktafont. De, ahogy ismerem magam, elfelejteném magammal vinni.

Ma eszembe jutott Baudelaire. Az, hogy Baudelairenek lenni volna jó. A Romlás Virágai! Az volt aztán az Élet! Olyan romlásviragai hangulatom van. Erről eszembe jutott Rembaude. Rembaudenek nem volna lenni jó. Szomorú vég: kupeckedni Afrikában! Az irodalomtanárnőm annak idején azt monta, hogy Rembaude oyan magasságokba jutott, hogy nem volt hová tovább lépnie. Ezért kilépett, átlépett Afrikába és kereskedő lett. Én meg most vagyok az. Egy platformon vagyunk. De Ő tananyag. Csomó diáknak kötelező olvasmány. Jha, kérem mindennek meg van a maga átka.

Ma telehold van és nagyon hideg. A teleholdról eszembe jut a Lélek. Amikor ezt a szót hallom, nem tudok mire gondolni. Van, nincs, alakja szögletes, kerek, netán ovális, súlya van-e, nincs-e? Szóval milyen lehet? Ha van, biztos van valamennyi súlya. Ki lehetne deríten az igazságot: a haldoklót rá kéne helyezni egy prcizíós mérleg-ágyra, mérni a halál pillanata és a halál pillanata utáni súlyát. Ha könnyebb lesz, nyilván van Lélek. Egyszerű Arhimédesz törvény! Minden testbe mártott agy súlyához annyit adj,amennyi az általa megnövelt Lélek súlya. Vagy valami ilyesmi.

Tegnap edzettem, úgyhogy ma nem fogok. Majd holnap de. De az Asszony bejelentette, hogy holnap nagytakarítani akar és kössem fel a gatyámat. Nnnna! Elment az összes életkedvem is. Az a kevés is ami volt, ha volt. Most gondolkodhatok, holnapra valami halaszthatatlan ügyön. Amit feltétlen el kell intézni.

A " volt " szóról jut eszembe, amit már rég le szerettem volna írni. A " volt " szóban a Rímhívó Kobold lakik. Volt-kobold. A voltra mindig előugrik a föld alól, mint egy kobold. A Rímhívó Kobold.

Ma nem írtam Haikut. Pedig nagyon akartam. Talán ez volt /kobold/ a baj. A Haiku ilyen. Vagy jön, vagy nem. Néha naponta több is, néha hetekig semmi. Csak tudnám hol vannak olyankor.

Ma nem főztem. Viszont az Asszony csinált zacskós levest és majonézes borsót almával. Utálom a majonézes bolsót ALMÁVAL!!! Mondtam neki, tegyen bele inkább sajtot. De nem. Az Istennek sem. Mindig almával csinálja. Meg lehet őrülni.

Ennyit mára. Holnap folytatom.

Ja, eszembe jutott,a másik verstéma: az Árnyék.