jaj, unom már ezt a darabot, és unom a szerepemet, de legjobban azt unom, hogy olyan hitelesen belehalok egészen. pedig tegnap már majdnem elhittem, hogy soha, de soha többé nem hiányozhatsz mellőlem... voltam angolon, és egészen jó volt. Hetty Robinsonról olvastunk, akinek 1916-ban száz milliós vagyona volt, de mégis maga mosta a ruháját, na és persze csak az alját, ahol az utca köve érte, mert a szapannal is spórolt, és képzeld! még a fiát is csak egy olyan korházba volt hajlandó elvinni, ahova csak a szegényeket vitték, úgyhogy a végén le kellett vágni a srác lábát.. ez azért durva, nem? persze ilyenkor az ember rövidre zárja a történetet, hogy hülye volt ez a Hetty Robinson, de én azért elgondolkodtam, hogy ki tudja, ha én lettem volna a helyébe.. én akit egyáltalán nem érdekel a pénz.. még magyarul sem jutott eszembe semmi arról a szóról, hogy PÉNZ... de mégis! ki tudja, ha én születek Hetty Robinsonnak, lehettem-e volna más? hiszen mindössze csak annyi történt, hogy elfelejtette a pénz, az nem csak egy szám, ami lehet egyre nagyobb, hanem a pénz csak valami ellenértéke, vagy különben nincs értelme. de Hetty Robinson más volt mint a többi, neki a pénz csak egy szám volt... és amúgy tényleg jó, hogy nem én vagyok Hetty Robinson, de hát azért kicsit megesett rajta a szívem, hogy mindenki kapásból lehülyézte, mert olyan gyakran előfordul az emberrel, hogy beleszeret valamibe, aztán elfelejti mire való...

én is menniyre szeretem, hogy még mindig nem felejtettelek el egészen... jaj, de szörnyű is lenne, ha egyszer nem emlékeznék már a mosolyodra.. vagy, mikor vártál az állomáson, jaj, imádtam vonattal menni!
Marci azt mondta, egyszer majd összezsugorodok, és akkor jó lesz. hát remélem hogy igaza van, mert elég rossz, hogy folyton elférsz bennem, pedig nem akarom... már megpróbáltalak kitölteni mindenfélével, még szalmát is hajlandó lennék lenyomkodni a torkomon, csak végre többé sose kelljen visszatérned.

na, most dolgozom! mint afféle rendes ember. számokat írok egymás alá. remélem büszke vagy rám. ez most nem ilyen naplopás, hanem komoly dolog, amiért pénzt fizetnek, és mekkora mázli, hogy nem én vagyok Hetty Robinson, mert így minden fillért elkölthetnek a gyerekek.

hát nem is tudom..
be kellene fejezzelek.
na.
menj! menj már... menj már haza!