| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Szemillának és Marcinak Ideje:: 03-31-2006 @ 01:02 pm |
|
|
|
|
Tudjátok, én ritkán írok, még nektek is, pedig nagyon közel álltok a lelkemhez.
Néha ugyanabban a cipőben járunk, így reggel jött egy ilyen szösszenet, amit nektek szánok:
A test csak test; az elme meg felejt
A zene csak zene; a vers meg selejt.
A szó, csak szó; és nem is mond semmit
Te csak te vagy; és nem érsz ennyit.
A harc csak harc; és nem háború
A kard csak kard, és nem vérbosszú
A fény csak fény; nincs mögötte tárgy
Ami volt csak volt; és elmúlt a vágy.
Nem tud semmit, aki csak következtet
A semmi különös csak remeg és reszket
Nem nézett soha, és nem is látott semmit
Az ajtót becsapta és beszélt, de mennyit
Feleslegesen, úgy ahogy kell vidékiesen
Hiába hitte s hittem, nem leszünk mi jóban
Ami volt csak volt, és elveszett a múltban
Amire válaszolt a semmi különös vérmesen
A szavak villogtak csak szimplán kéjesen
Jelezve, a semmi különös hát él édesen
S hogy elveszett ugye ami volt is az űrben
Amit, ha lehetett már szó nélkül tűrtem.
Mert minek is. Kinek is, kiért is, miről is?
A tér s idő összefolyt, s holnap lett máris
Amit kerestem, amit szerettem volna nagyon
Ha nem botránkoznék néhány odaszórt szavon.
Holnap van. Egyszerű, semmi különös.
A tavasz hoz néhány egyszerű örömöt,
mit vártam, most véletlen megtaláltam
Nyugalom van a hetedhét határban.
Nem számít ez már. A harcnak így vége,
áll még a vár az ormon, s él a nép reménye
A zászló, ott fenn, hát újra vidáman lobog
S a szívem is, semmi különös, másként dobog.
Csak ennyi... Semmi különös ugye? Egy kicsit szeretsz, egy kicsit imádsz, egy kicsit meghalsz és élsz is tovább.
Ha lehet, majd kapsz dühöngő verset, levelet, ami nem is számít, mert nem neked szól. Önmagának, önigazolásnak. Innentől érteni téged, már nem is fog, csak hajtogat majd hangosan egy ostoba szólamot.
Fel a fejjel. Tavasz lesz, s ha más nem is, tudjátok, hogy én értelek titeket.
Szeretettel:
Csillabilla Hanna
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-31-2006 @ 02:32 pm
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 03-31-2006 @ 04:02 pm)
Comment: tegnap felhívott az egyik barátom, és vidáman jelentette, hogy most már tényleg vége, és soha többet nem lesz szomorú amiatt a bolond nő miatt, aki meg sem érdemli őt... ezt ő most elhatározta, és azóta sokkal jobb (nem akartam neki mondani, hogy ezt pontosan tizenhetedszer mondja) szóval csak annyit kérdeztem: mióta is tart ez a boldog béke? mire teljes nyugalommal így felelt: reggel óta! (hát valahogy így)... azért persze meg vagyok hatva.. főleg, hogy én meg Marci együtt... (haha! -de ne aggódj Marci! a következő áldozaton már együtt nevetünk, mert a Paradicsomból csak egyszer lehet kiűzetni) |
|
|
|
|
|
