Once upon a time élt egy szomorú (persze elkényeztetett) királykisasszony. Kolostorba vonult (vagy zárdába?), de ha mégis találkozott egy pappal vagy tanítóval, azok rögtön beleszerettek. Fizikailag. Ez kedvére is volt meg nem is. Megpróbált tehát a Városban élni, mint minden rendes ember.

1. De meghalt.

2. Lakomákat tartott házaiban, és részegen és kokaintól remegve szexszelt a barátaival éjjel. És nappal, és lepedőbe csavarva és ablakon kihajolva, és sikítva és halkan, és sírásig és évekig.
Megunta és félt, mert terhes lett, szifiliszes lett, aidses lett, hepás lett, candidás lett, leukámiás lett, mellrákos lett, kopasz lett, véres lett, xanaxos lett, rivós lett, metás lett, Hodgin-kóros lett, streptococcusos lett, varikositasos lett, oedémás lett, lordosisos lett, melanomás lett, cukorbeteg lett, hypertoniás lett, neuraszténiás lett.
Végig sírt, sírt is egy éjszakát, aztán elvetette Péter gyerekét, nyelve alá szórt egy pellet oscillococcinumot és rögtön meggyógyult! Végig sírt egy nyarat és egy évet. Kapott bizony táskát a szeme alá, meg fátyolos tekintetet. Azóta ovo-lakto vegetárián, sajnos nem szexel és csalános cickafarkteát iszik és még Ezer Jó Füvet.

(Persze majd meg fog halni.)