egy kopaszra nyiirt fiatal noo - szeme  kezeleese utaan, tolooaagyon fekuudve. karikaas szeme  taavoli semmibe mered... a vele szemben uuloo, varakozoo feerfit eeszre sem veszi ...

milyen  gondolatok forduulhatnak meg. egy fiatal, eeletvaagyoo laany fejeeben - alig huszon-eevesenek tuunik.... ez forgott a feerfi agyaaban... hisz az eelet oly igeeretes.... aranyban feenyben tuundookloo  remeenyek... seetaak  a remenyek uudezoold fuuveen, parkok aarnyas  faai alatt... a fiuval!...  kart -  karba ooltve, vidaam kacagaas szelloojekeent leng kicsattanoo, szeep arcukon! ... istenem, fiatalok, milyen fiatalok...

ees most?... taavolba merengoo, kifejezeestelen tompa tekintet... benne nem tuukroozoodik lobogo laangkeet  seemi maas...  emelekek sokasaaga semmibe  veessz!  szemeeben  csupaan a tavoli koozel! tompa  remagees  is semmibe veeesz....
kegyetlen az eelet,  nem igazsaag! mieert, hogy  ily fiatalon kell valakinek remenyeet veszteni!?  mieert? hogy az emleekek is elvesznek, ami  vogasz lehetne!?

Van erre felelet.. akaarhonnan is? .... fejeet feelreforditja a feerfi... legyint elkeseredetten.  Ezt gondolja magaaban....  "een, maar megooregedtem..  eeltem eleget,  nem koovetelhetem ami igazsaag szerint kijaarna eeletet igenyloo fiataloknak... na, de mindegy..."   s ment koovetkezoonek - sugaarkezeleesre....