gyakran gondolok arra, hogy hozzám lépsz és rám mosolyogsz.nevet a szemed a szád az egész lényed. ilyenkor felragyogsz bennem. fényem leszel és érzem a pokolba is követnélek. árnyékod így leszek. sugdosok a füledbe, csak csendesen... higgy bennem higgy nekem. hiszen csak szeretlek. tudom lesz egy holnap ami nélküled jön el. talán ugyan úgy fog nyújtózni a reggel és ugyan olyan puha lesz az ágy. csak én leszek más. azzá leszek akivé tettél akivé neveltél. azzá leszek amit mindenki lát. azzá leszek amit te már nem látsz. egyszer így lesz meglásd. messze kerülsz tőlem, a távolság valóban távolsággá válik, és én egy emlékké. egy felejtett emlékké, néhány verssorrá szelídülök benned.talán egy nap elmos egy új és szebb asszonyi ébredés.talán így lesz.a holnapok már csak ilyenek. jönnek mennek az érzések, az arcok és érintések.  hisz tudod, csak a vágy, a vágy ami örök.

gyakran gondolok arra, hogy elém lépsz és mosolyogsz.nyújtod a kezed. "gyere, menjünk haza Kedvesem"
... és elindulunk ketten, kéz a kézben a pokolba.
talán így lesz, mert megígérted.