| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Góóól! (Goal!) Ideje:: 04-24-2006 @ 09:23 am |
|
|
|
|
| "- Ki tanította?
- Isten..."
Elgondolkodtató nem? Mire tanít Isten?
Mi az ami természetes ha van, és nem lehet sehol szert tenni rá ha nincs?
A válasz egyetlen szó: a tehetség.
Ez nem valamiféle Yoda duma, vagy minden tudó magasröptű értekezés.
Ez egyszerűen igaz.
A fiammal töltöttem a délutánt. 12 éves foci rajongó.
Ha tehetné napi 26 órában nézné a meccseket és mindent ami a játékkal kapcsolatos.
Így akadt a kezébe a Góóól! (Goal!) című amerikai sportfilm.
Mit mondjak? Kétségekkel telepedtem a kanapéra. Megint egy sablonos sztár csinálós, szirupos film.
Jó lenne felállni és elvonulni egy könyvvel vagy aludni egyet. De nem lehet.
Neki fontos. Látom az izgalmát a mozdulatai kuszaságát a kapkodást ahogy nyomkodja a távirányítót.
A történet szokványos ahogy vártam. Mexikói család Amerikába szökik jobb élet reményében.
Santiago ekkor 10 éves, és minden idejét játékkal tölti.
Ezzel könnyen azonosulhat a gyerek. Látom a szemében, a fogás bevált a főszereplő mozdulataira reagál a teste.
A fiú felnő. Az apja mellett dolgozik, aki két lábbal a földön járó figura. Kétkezi munkában bízik
és már régen nem álmodik. Hogyan is tehetné? Abból nem lehet betömni az éhes szájakat.
Telnek a dolgos hétköznapok, a hősünk mi mást tenne mint azt, hogy játszik, játszik játszik.
Fergeteges lábmunkájára figyel fel az egyik helyi meccsén egy tehetségkutató.
Aki -micsoda véletlen- egy volt futball sztár. Felkarolja a fiút. Harcol érte és segíti mindvégig.
Hogy miért? Talán mert létezik még önzetlenség és segíteni akarás kis világunkban.
Nem ragozom tovább Santiago Munez Angliába kerül. A Newcastle United csapata az ahol bizonyíthat, ahol bizonyítania kell.
Természetesen sikerrel jár. Edzések és esések, csalódások és csalárdságok közt győzedelmeskedve.
No persze a pozitív elemek is fel fel bukkannak. Talál egy kedves és őszinte barátnőt és néhány barátot is.
Az apa fiú konfliktus végig vonul a filmen, megfűszerezve némi benső tipródással.
Ugye mondanom sem kell a film utolsó perceiben boldog könnyekké alakul a mindez.
Mit említhetnék még? A rendező Danny Cannon jól végezte a dolgát.
Mikor feltűnik David Beckham, Zinédine Zidane, Raul Gonzalez majd Alan Shearer a fiam a döbbenettől alig kap levegőt.
Fúúúúúúú anya láttad őket??!! kiálltja és mutogatva sorolja a neveket. Mindegyikük ott lóg a falon az ágya körül.
Furcsa, de ez a középkategóriás film az Ő és a többi kölyök diadala.
Szembesülhet azzal milyen lehet sztárnak lenni, milyen lehet ha tízezrek szurkolnak valakinek
a stadionban meg a kiskocsmákban a Tv előtt, vagy éppen egy kórházi ágyon ülve.
Megerősíti bennük ami nekünk már nem természetes: csodák vannak, csak hinni kell...
Vége a filmnek. A fiam ül, sugárzó arccal konstatálja ez jó film volt, még neked is tetszett anya!
Mosolyogva ismerem be igen. Tényleg tetszett.
Nézem őt ahogy kiveszi a lemezt és átvált az egyik mesecsatornára.
Arra gondolok a tehetség és a kitartás jó páros.
Bár odafigyelnénk rájuk jobban, had éljenek az álmok. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-24-2006 @ 09:23 am
|
