Mikor az óra idegesítően elkezdett csörögni,felébredtem,és elkezdtem készülni.Megmostam a fogam,és megpróbáltam megfésülködni.Ittam egy kávét,és elszívtam egy cigit.

Aztán elindultam.Este tíz óra volt,az utca ködös ,és a párától begöndörödött a hajam.J. egy fülkénél várt rám.Szokásos farmerblézerét viselte.Haja mint mindig,most is frissenmosott volt és jóillatú.Sminkje tökéletes,pont természetesen hatott.Annyira tip top volt,olyan takaros,hogy elszégyelltem magam.

-Helló!-mondta,és kezetfogtunk.-mehetünk?

-Persze.-azzal rágyújtottam.Megkínáltam egy cigivel,s a két égő kis parázs fénye utat vágott nekünk az októberi ködben.Lenéztem a kezemre,aztán akaratlanul J. kezére.Ujjai erotikusak voltak.Kicsi,hegyes ujjak,fehér,törékeny tenyérrel.Szépen kikent körmei pont kellemesen csillogtak.Minden olyan természetes volt rajta.Az én mutatóujjam sárgásra fakult a füsttől.Kezem göcsörtös volt,és száraz.Körömágyaim rojtosra tépkedve.Elpöcköltem a csikket,és zsebredugtam kezeimet.

-Mi van?-kérdezte J.

-Semmi.

-Látom,hogy van valami.Inkább beszélj,ennek semmi értelme nincs.

-Tényleg nincs semmi.-Valahogy nem volt kedvem vele társalogni.Mással meg nem is tudtam.Láttam,hogy idegesítem.

-Ősz van.Ennyi.-hallottam,hogy ciccent egyet.Nem tehettem róla.Ősszel valami magával ragadott a homályba.Nem is akartam megfékezni.Szomorú lettem.A nyári duhajkodást kompenzáltam ezzel.Azért sem engedtem,hogy boldog legyek,mert nem akartam,hogy valami hamisítvánnyá formálódjak..Tudtam,hogy milyen vagyok,és nem is akartam változni.

Ott bandukoltunk egymás mellett,J meg én,és elegem lett.Az autók mellettünk néha dudáltak.Biztos azthitték,kurvák vagyunk.

-Biztos azthitték kurvák vagyunk-mondtam.J nem vette a lapot,igazából elég szar poénjaim voltak az utóbbi időben.Régebben,mikor megismerkedtünk,még eljártunk egy csomó helyre.Voltak barátaink,habár azthiszem,J.-nek most is vannak.Együtt mentünk a templomba megbotránkoztatni a katolikus öregasszonyokat,és pofátlanul meghúzni a misebort.És közben csak azon imádkoztunk,hogy a karzaton elkezdjen nyeríteni a patkósszent.Egyszer beszöktünk a zeneakadémiára,valami japán hapsi zongoraestjére.J.akkor is nagyon fegyelmezett volt,valahogy értett hozzá,hogy valódi,polgárpukkasztó énjét úgy leplezze,hogy az öregasszonyok közben semmit se vegyenk észre abból.Rettentő udvarias volt,és ügyesen kijátszotta az embereket.Mindig csodáltam érte.Nekem ehhez nem volt tehetségem.Az emberek az első perctől fogva rühelltek,amint megláttak..Valahogy nem éreztem rá,hogy kinek beszélhetek őszintén.Hogy ki mit igényel.Mindenkinek egyetlen arcomat mutattam.Azt,amelyikhez épp kedvem volt.A japán hapsi meg csak virgázott a billentyűkön.Tán Rachmanyinovot játszott.Borzalmas volt.És egyszercsak beugrott a kép,ahogy a zongorából előkandikál a hatalmas,kúpalakú,szürke egér.Nemtudom,hogy tolult az agyamba ez a vízió,de hatalmas jelentőséget tulajdonítottam neki.Az volt valahogy a fordulópont a J.-vel való kapcsolatomban.Nem tudnám megmagyarázni.Olyan volt,mint egy isteni üzenet.Szar zene,körös körül sznobok,akik fitymálva ülnek botfüleikkel a bársonyszékekben,és akkor az az egér.Akkor rájöttem,hogy ezt J. sem értheti.

-Hova megyünk?

-Mondtam már.Az Elmbe.Dave megjött.

-Tudom.-mondta J.és láttam,hogy monológ következik.mindig belelkesült,ha az emberek problémáiról beszéltünk.Régebben együtt oldottunk meg minden ügyet.Persze csak egymás közt.-Dave ma fog először találkozni Anitával,mióta elment.Nem is tudja,hogy Anita szült.Mekkora botrány lesz.Annyira sajnálom őket!De érted..Dave elment évekre,hazajön,tulajdonképp semmi köze ahhoz a gyerekhez.Igen,ő az apja,de mégsem.Már nem lehet.Már Geri az apja.

-Hát igen..elég durva..-Dave két éve talált rá önmagára.Elolvasta Keroac Útonját,és jómaga is útrakelt.Stoppal eljutott Németországba,Németországból tovább Francia országba,és ott,egy dombon, egy hippitáborban öntudatra ébredt.Boldog volt.Annyira boldog,mint soha senki a világon.

J. elővett egy laposüveget.Napok óta ezt a körtepálinkát ittuk.Borzalmas volt,de épp megfelelő állapotba taszított.Volt bennem egy xanax,hát meghúztam én is a flaskát.Rögtön jobban lettem.Kellett valami,ami felkészít.Bekanyarodtunk a béke közbe,és mielőtt beléptünk az Elm ajtaján,J. odafordult hozzám.

-Figyelj.Ha gáz lesz,elhúzunk valahova,jó?Lemegyünk a folyópartra,van nálam némi pénz.Veszünk egy bort,meg cigit.Besokalltam már ezekből a barmokból.

-Rendben.-és ekkor megmozdult bennem valami. Megéreztem, hogy J. szeret, és hogy nem úgy, mint a többieket. Én voltam a barátja. Nagy betűvel.

Beléptünk.Füst volt,tömeg,mulatós zene szólt a zenegépből.Köszöntünk mindenkinek.Anita is ott volt.Magával hozta a kis Danit.Dani még csak egy éves lehetett.Ott aludt a zsivalyban,tüdeje egyenletesen süllyedt és emelkedett.Máris passzív dohányos volt.Leültünk hozzá egy percre.Anita eléggé be volt rúgva.

-Szervusz!-fordult hozzám vörös szemeivel. J.-t nem vette észre.-Képzeld! Geri megölte a macskát.Állandóan ott sündörgött Dani körül.Kijárkált,büdös volt,meghát bármit össze is szedhetett volna a kis Dani.Még csak az kéne,hogy megbetegedjen.Olyan kicsi és törékeny!-Elgondolkozva dúdolt.-A falhoz csapta.Geri csak úgy a falhoz csapta.Megfogta a nyakát,és csatt.De hát muszáj volt.Beteg lehetett.

Oldalra néztem,hogy tekintetemmel megkeressem J.-tés összenézhessek vele.J. nem figyelt oda.Épp a pultnál rendelt.Otthagytam Anitát,és leültem egy fotelba a sarokban.Csak néztem,bámultam őket.Senkivel nem volt kedvem beszélni.Untam mindegyiket.De tudtam,hogy ha így ülök még tíz percet,valaki előbb utóbb odajön,és édes-aggodó hangon megkérdi,hogy mi a bajom.És akkor vagy azt fogom mondani,hogy semmi,vagy azt,hogy le fogják amputálni a karom könyéktől.

J. azóta elmélyült társalgásba kezdett Lázárral, a kocsma fősámánjával,aki beszélni se nagyon tudott,annyira dadogott,viszont annál hatásosabb volt a külseje.Nagy,kék szemek, fagolyós nyaklánc kis,piros bojttal,és macskakarmokkal.Karjára valami sasnak kinéző paca volt tetoválva.Most J.-nek magyarázott valami sületlenséget a kelta asztrológia és a rúnakövek közötti összefüggésekről.Elég magas volt,a bőre napbarnított.Alapvetően jól festett és elég erotikus tekintete volt,de amint megszólalt,mindent elrontott.Tudtam,hogy J.-nek tetszik.Állandóan azt mondogatta,hogy „Remélem,megfázik egyszer és bereked annyira,hogy ne tudjon megszólalni.Akkor viszek neki egy tál finom,meleg húslevest.Friss husiból.Pipiből”

Igen,igen..Nagyon jól mutattak együtt.J.-nek nem volt túl elegáns arcéle.Közepes méretű,krumpliorra volt.Erősen kiugró arccsontja,kicsi,felfelé ívelő,szürkés-zöld szemekkel, a szemeit fekete szempilla-kontúr választotta el fehér bőrétől és szemöldje viklágos volt, gyakorlatilag mintha nem is létezne .Szép volt.Teste keskeny ,pont megfelelő mennyiségű hússal az izomzaton és csontokon.

-Te ki vagy?-kérdezte mellettem egy hang.Észre se vettem,hogy ül ott valaki.Egy fekete kabátban ült,nagy,felhajott gallérral.Ördögi szeme volt,ezt rögtön észrevettem.Nem sokat láttam az arcából,mert elég árnyékos helyen ültünk.