-Miért,te ki vagy?-fordultam az "ördögi" felé a kocsma füstjén keresztülsandítva.
-Tökmindegy.Essünk túl a formaságokon.Még a neved se nagyon érdekel.Gyere velem sétálni.Idegesítőek az emberek.-azzal megfogta a karomat,és felsegített a fotelból.Elég lazán indult el a tömegen át az ajtó felé.Térdig érő szövetkabátot viselt,fekete nadrággal.Széles volt a válla,de nem volt túl magas férfi.Kinyitotta az ajtót,és kiment előttem.Egyenesen örültem a gesztusnak.Elegem volt már a kibaszott udvariassági etikettből.
Kinn rágyújtott két cigire és az egyiket odaadta nekem.
-Elég fura íze van.
-Most jöttem Montenegrobol.Külfoldi.Ennyire egyszerű.Zavar?-rámnézett,megvontam a vállam,és tovább mentem.
-Szóval mi a baj?Láttam,hogy elég szar a kedved.
-Le fogják vágni a karom.
-Hát az tényleg nem a legjobb.-mondta minden részvét nélkül,és elpöckölte a csikket.Én is így tettem,aztán megálltam.
-De ki vagy egyáltalán?Hogy kerültél ide?
-Hát nem is tudom.Hazajöttem Montenegrobol,előtte Albániában jártam,mostmeg itt vagyok.Bejöttem ebbe a csehóba,és megláttam,hogy ott ülsz a sarokban.Más nem nagyon érdekelt rajtad kívül.-mélyen a szemembe nézett,aztán továbbindult.Én eléggé zavarba jöttem,mint mindig,ha valami különleges személynek állítottak be,úgyhogy most is idegesen röhögcséltem,és szabadkoztam.Ezzel persze minden illúziót leromboltam,és láttam,hogy most sincs ez máshogy.De azért utána iramodtam a sötét utcában.Szerintem ő is tudta,hogy vonzódom hozzá,és ezt alaposan kihasználta.Különben meg kincstári volt a dumája, szánalmasan közhelyes, de ő mégsem volt az. Vagy lehet, hogy igen, de nem zavart.Aztán hirtelen valahogy lefagyott minden.Elzsibbadt a lábam,és valami monoton zümmögést hatolt a szememen át a fülembe.
-Jézusom,mi történik?-hallottam a saját hangom,de valahogy úgy,mintha a víz alól szólna,és mégis forró volna.Rekedtes volt,de mégis lágy.
-Biztos hat a fű.-ez füvet adott nekem.Eléggé kibuktam,mivel előtte még nem próbáltam,de alapvetően nagyszerű érzés volt,hát tulajdonképp hálás is lehettem.
-Üljünk le valahol.Néznem kell a csillagokat.-hallottam a hangom.Elindultunk egy pad felé,ami egy kivilágítatlan sík tér szélén állt.Leültünk.Felnéztem,és szépen festett az ég.Nagyon hideg,tiszta esténk volt.
-Nagyon hideg,és tiszta az este.
-Hát ja.Elég hűvös van.-azzal átkarolt.Jó meleg volt a teste,félig rámterítette nagy szövetkabátját.Nem értettem,hogy mi ütött belém.Mióta apám felakasztotta magát,valahogy nem érintkeztem fizikálisan emberekkel.Mindenkivel maximum kezetfogtam,összerándultam,ha valaki a karomhoz ért véletlenül az utcán.Gyűlöltem a tolakodó embereket,akik nem tudják a minimum fél méter távolságot tartani orr és orr között.De most valahogy nem zavart.Biztos igényeltem már.Anyám elköltözött,elvitte az öcsémet,meg a húgomat.Csak ritkán jött fel hozzám,mert eléggé megsértődött,hogy nem mentem el apám temetésére.Ő volt az utolsó ember,aki megsimogatta az arcom.Most meg ez a vadidegen sötét figura.Biztos voltam benne,hogy valami nem stimmel vele.Látszott,hogy talán gonosz.De nem zavart.Lehet,hogy a fű nyugtatott meg?
-Miért,eddig nem voltál nyugodt?-kérdezte a szemembe nézve. Vajon mennyit mondtam ki abból, amit gondoltam?
-Nemtudom.Most olyan boldognak érzem magam.Ez mindig így van,ha szívok?Mert akkor mindig szívni fogok.-nem válaszolt,csak rám mosolygott,és egy kicsit szorosabban ölelt magához.Annyira furcsa volt,hogy itt ülök vele.Megközelítőleg félórája,ha megismerkedtünk,de mégis…Nem engedtem, hogy konkrét gondolattá formálódjon, ami ott mélyen kavargott bennem;hogy ezzel a helyzettel, és az emberrel nem stimmel valami.
-Most hülyeséget mondtam?-és érzetem,hogy egyre nevetségesebbé teszem magam.Valahogy lecsupaszodott a lelkem a százszázalékos őszinteség szintjére.-Ugye,nem ilyennek képzeltél el?
Megcsókolt.Kicsit hirtelen ért a gesztus,és a több hónapos elidegenedés azért ott volt még bennem,hát kiszabadítottam magam a karjaiból.
-Sajnálom,nekem ez túl gyors.-mondtam kissé kimérten és talán túl ijedten, mint egy kezdő gyermek a pubertás kor vége felé.Még mindig úgy érzetem,mintha a hangom saját magától beszélne,és semmi összefüggésbe nem volna hozható az agyammal.Úgy éreztem,szabadkoznom kell.De aztán rájöttem,hogy tényleg gyors,és nincs okom,hogy hülyén érezzem magam.Végülis..Most ismerkedtünk meg.
-Alig ismerjük egymást.-erre felkacagott,és rágyújtott egy cigire.Felállt,és elsétált egy fához pisálni.Mikor visszjött,megállt előttem,és nézelődni kezdett.Az eget,a fákat,a házakat,meg engem.
-Azért itt minden más elvileg.De mégsem.Nézd meg a holdat.Ugynolyan,mint mindenhol.Lehet,hogy más szögből nézed,de ugyanolyan.A házak is.Takaros kis házikók,nem túl fényűzőek,de hát azok is akadnak.Mindenhol így van ez.Csak van,ahol szebbek.-rám nézett.A fű felerősítette az amúgyis extrém paranoiámat,és tudtam,mi következik.
-Én is ugyanolyan vagyok,ugye?Lehet,hogy másnak tűnök,de akkoris.Illetve lehet,hogy nem is tűnök másnak.-valahogy nem akartam hallani.Foghattam volna magamnak olyat,akinek igenis homlokegyenest más vagyok,de nekem ezek kellettek.Akiknek egyremegy.Nekik akartam más lenni.Paradox jelenség,akárcsak a mézes fogkrém,vagy az adósságrendező hitelek.Mindkettő mégis működik.Ő meg csak huncutul mosolygott,mint egy gyerekre az anya,amikor megkérdezi”anya,hogy szaporodik az ember?”.Szóval egy kissé zavarban is volt.
-Menjünk vissza-mondta,azzal elindult.Feltápászkodtam a padról,és utánairamodtam.Nem akartam mindent elrontani.Annyira jellemző volt.Végre egy ember,aki érdekes,-habár lehet,hogy csak elméleti szinten-és küzdeni akartam a sorsom ellen.Mindig ez volt.Az érdekes emberek nem szerettek.De most már megelégeltem. Belekaroltam.
-Hol szállsz meg?
-Nemtudom.Lehet,hogy a folyóparton.-nagy harcot vívtam önmagammal.Tudtam,hogy valami hasonlót fog mondani.Típikus szabadég alatt alvó ember volt.Ezzel akartam kényszeríteni magam,hogy meginvtáljam éjszakára.Miért nem megy egyszerűen?Érvek,kifogások és indokok nélkül?De nem.
-De nem.
-Micsoda?
-Mi? Nagyon hideg van.-mondtam elbambulva
-Fogalmazzunk úgy,hogy volt már hidegebb is.-időközben elértünk a lebuj kapujához.Bent hallatszott,hogy jó a hangulat,és megérkezett Géza.Hallottam a kurjongatását.
És valóban.Mikor beléptünk,épp dartsozni próbált.Magas,vékony ember,vastag,nagyon vastag szemüveggel a fején,ami valószínűtlenül lekicsinyítette a szemét.Foga alig volt.Haja is.Viszont volt kalapja.Egy tollgyárban dolgozott.Megközelítőleg százezres tartozása lehetett a kocsmában,és nem egyszer elkapták már a verőlegények,de mégis itt danolászott és „dartsozott”, és az arcán a ráncok mind mosolyra görbültek.
Megláttam J.-t.Még mindig Lázárral beszélgetett,de idegesen tekintgetett ide-oda.Mikor meglátott,otthagyta a csalódott Lázárt,és megállt közvetlenül előttem.
-Hol a picsában voltál?Lázár beavatott a pokol kilenc helytartójának bölcseleteibe.Megőrülök.-ekkor kedélyesen kezet nyújtott.
-J.
-Farkas.-hát Farkas...
-Sose láttalak még itt.-mondta J, de már nem idegesen.
-Most vagyok itt először.De én se láttalak eddig.-tudtam.Elengedtem a karját,és elindultam a füstben.Nyilvánvaló volt.Ha látta volna addig,nem hozzám jön oda.Mindegy.Leültem valami asztaltársasághoz,fogalmam se volt,kik azok.Onnan nézegettem az újonnan alakult párost.Valószínüleg kiült az arcomra minden,amit gondoltam,mert valami idegesítő kis ember leült mellém,és elkezdett dumálni hozzám.Egy szót se fogtam fel belőle.Ezek észre se vették,hogy leléptem?Elkezdett fájni a fejem.Nagyon.Le akartam feküdni.Hirtelen minden megvilágosult bennem.
