Az álommal úgy hajnal kettőre beszéltem meg a szokásos éjszakai találkánkat, gondoltam ma is vetít valami szédítőt, amibe belefeledkezve, reggelig csendben maradok. Hát, nem így lett, hátborzongató meglepetést tartogatott nekem. Lassan bebotorkáltam a fekhelyemhez, és óvatosan elhelyeztem a fejem a magvakkal teletöltött párnámon, ami állítólag nyugtató hatású, úgy gondoltam eléggé kifárasztottam magam, hogy ne legyen probléma az alvással. A szemem lehunytam, amikor borzongató fuvallat söpört végig a belső világban, ekkor rejtélyes sugallatnak engedelmeskedve hátra fordultam, és félig a hátam mögött magát a sátánt pillantottam meg. Nem szólt semmit, csak fenyegetően meredt fölém, rajtam vakrémület lett úrrá, ordítani kezdtem, és próbáltam az ébrenlét madarának lábába kapaszkodni, könyörögve, hogy szabadítson ki az álmom fogságából. Izzadtam felriadva persze kiderült, a kiáltásaim csak álmomban szakították szét a rémült csend posztóját, a szoba továbbra is félhomályos és fenyegető volt, de a bútorok továbbra is némán pihentették rajtam a szemüket. Néhány percig nem mertem még a szemhéjam pihentetni, de nemsokára legyűrt a fáradság ismét. Szinte azonnal berobbant az előbbi reménytelenül kiszolgáltatott érzés, és remegve kapaszkodtam újra vissza az ébrenlétbe. Az időérzékem elveszettem, de az események számtalanszor megismétlődtek, mire álomtalanul zuhantam a pihenés szigetére. Reggel kimerülten néztem körül az időközben elérkezett kivilágosodásban, a bútorok, most barátságosan tekintettek rám, nyoma sincs az éji rettenetnek.
Lám mit tesz egy kihagyott túranap, vagy ne keverjem az okot az okozattal?
Azt hiszem, a neurózisnak előbb-utóbb átadhatom a tartózkodási engedélyem, ami a normál emberek társaságába lett kiállítva.

Sólyom nem szeret fürödni, ma meg is jegyeztem neki, hogy figyeljen oda kicsit magára, mer büdös és piszkos. És hát mi ketten, közösködni vagyunk kénytelen a túráink alatt, a világ egy kicsiny szeletén, ezért jó volna, ha nem hanyagolná el így magát. És ha már ilyen tárgyban kezdtünk el csevegni, megnéztem a topánkáját is, azt nem akarnám, hogy belebetegedjen a saját nemtörődömségébe. A kontroll eredménye kíméletlenül felderítette a gondokat, sajnos a hátsó papucs eléggé ramaty állapotban, lassan az enyészet martalékává válik. Mondtam a madárnak, ha tisztálkodik, kap másikat, ha nem hát gebedjen meg.

Bepanaszkodták a moderálósok kémei, hogy nem tudok eléggé mélyen szántani, hát majd meglássa mindenki, hogy kiélezem az ekém, és befogom legszebb paripám, a félszemű kehest. Akkor majd mindenki ámulhat és bámulhat, mert olyat alkotmányozok, hogy az igazi nagy mű lesz. Mindenekelőtt, bárki hozzászólásáról biztosíthat, és megsúghatja, hogy milyen témában szeretné, ha magasrepülnék. Lehet az szerelem, vagy tragédia, esetleg dráma vagy lelki sérültek találkozója a bolondos házban, vagy bármilyen nekije tetszős történet. Azért azt leszögezem, hogy korlátozott terjedelemben prezentálom majd a páratlan prózát. No, meg a sokadalom erősen szövetkezik ellenem is, amit azért sem tudok észileg értelmezni, pedig más sokadalmak elárulták, hogy nem kevés van ám belőle, mivel én alávetettem - látszólag – akaratosságuknak a galamb lelkem, és rohanva teljesítek minden parancsszót. Aztat gondolom erről, hogy tréfaismerettel biztos hadilábon üldögélnek, ezért igazán nem haragudhatom magamra.