A következő évben Győző  egyszer-kétszer eljött a faluba. Találkoztunk is, de ezek a találkozások már teljesen érzelem-mentesek voltak. Addigra ugyanis kezdtek észrevenni a falusi fiúk, és Győzővel egyértelműsítették, hogy "birtokon kívülinek" hol a helye. Szüleim szigora, és az iskola szabályzata tiltotta, hogy este 8 után az utcán tartózkodjak, így csak elbeszélésből tudtam meg, hogy milyen ráhatással érttették meg Győzővel, hogy máshol kereskedjen. Sajnáltam, és szégyelltem magam emiatt, és még inkább kerültem vele a találkozást.

Érettségijét követő nyáron egyszer mégis meglátogatott. Elmondta, hogy a SZU-ba megy tanulni és fontos lenne számára, hogy  levelezzünk. Szüleim éppen nem voltak otthon, így amikor hazaértek, lelkendezve beszámoltam nekik mindenről. Nem tűnt fel, hogy töviről-hegyire kikérdeztek, szinte minden percről.

Szeptembertől jöttek is a levelek, részletes beszámolókkal. Aztán egyszer elmaradtak. Majd kaptam egy orosz nyelvű levelet tőle, amiben nagyjából arról írt, hogy miért nem válaszolok a leveleire, van-e valakim, mert azt megérti, de a hallgatásomat nem. Közbeszúrva: abban az időben természetes volt, hogy sokan leveleztünk orosz fiatalokkal, így én is. Módomban lett volna, hogy a Győző levelét is annak mondjam, de - naívság, libaság, vak bizalom  miatt ,- megint csak lelkendezve meséltem, hogy Győzőtől jött.Apám rámdörrent, hogy jobb lenne, ha én is a tanulással foglalkoznék, és írjam meg Győzőnek ugyanezt.  Sok lehetőség lett volna arra, hogy kijátsszam apámat, de soha nem mertem megtenni, így aztán elment a visszautasító levél.

A visszatartott leveleket soha nem kaptam meg apámtól. Sok  mindent megértve, félek végiggondolni, mi lehetett a levelek sorsa......

Ezután Győzőről sokáig nem hallottam. Leérettségiztem, és dolgozni kezdtem a gyárban. Itt hallottam, hogy Győző  öngyilkosságot kísérelt meg, megmentették, de vissza kellett utaznia Magyarországra. Nagyon sajnáltam, de megkeresésére semmit nem tettem. Ha most legalább megérthetném az akkori magamat.....

Lábadozással töltött hónapok után a gyárban kedett dolgozni.A laborban kapott munkát, csinos laboroslányokkal körülvéve, úgy látszott, egészen jól érezte magát. Közben a majdani férjemmel megismerketünk, ő is ott dolgozott, így a lehetőségét is kerültem, hogy Győzővel találkozzam, de bevallom, jólesett őt látni.

A gyár akkori fiatal főmérnöke sokféle programmal kívánta összefogni a gyári fiatalokat. Eszperentó tanfolyamot vezetett, kultúrális programokat szervezett nekünk, klubdélutánokat.

Egyik ilyen klubdélutánon Győző is ott volt. Az én párom gyűlölte a zenés helyeket, az összes ténykedése a magnó kezelésében merült ki. Míg a többiek táncoltak, én a technika megismerését mímeltem, és közben Győzőt figyeltem....hogy öleli Pannit, símul hozzá...egy-egy fordulónál el-elkapta a tekintetem, mintha azt mondaná: látod, te lehetnél most itt, te akartad másként....

Ha tudta volna, mennyire fájt,...ha egy kicsit bátrabb vagyok, ....ha.......ha.......ennyi év után, már mindegy is......