Van egy cimborám. Hát ilyen is van. Nem barát, nem haver, nem jó ismerős, hanem cimbora. Örök talány, hogy létezhet e barátság férfi és nő között. Nem tudom. Isten tudja. De cimboraság azt hiszem igen. Nevezzük őt itt Gazsigának, mert valahol ilyen. Nincs igazság...csak gazság... no és gazsigaság...

Rossz alvó, így ha ír, ha üzenetet küld, azt éjszaka közepén, hajnaltájt teszi. Talál valami érdekeset, valami idézetet, és már nyomja is sms-ben.Ma éjjel ez érkezett: " A szerelem ragaszkodás egy másik énhez. A humor eltávolodás a saját énünktől: létünk, tragédiánk, kényelmetlen helyzeteink szemléletének egy formája. Aki igazán szeret, és aki szívből tud nevetni, ugyanarra azeredményre jut: megfeledkezik önmagáról! "

Így indult a reggelem. Ez eddig jó. Jó. Jó volt, de az események mentek tovább.

Egy tévénél dolgozom, ahol három hete úgy határoztak a fejem fölött, hogy megkapom a nézői telefonokat. Azt mondták átmenetileg. Rendben. De ez az átmenet úgy néz ki így marad míg az idő, idő. Úgy látszik, úgy látják jól viselem. Nem tépem a hajam, nem habzik a szám, kissé lemondó tekintettel, meredve a semmibbe, csöndben telefonálgatok.

Itt elszeretném mondani, hogy azért az, hogy valaki egy televízióba betelefonál, az már egy komoly szűrő. Csak hogy értsétek, ezek a telefonbeszélgetéseim nem kifejezetten egyszerű meccsek. Még egy apróság: a betelefonálók kilencvenöt százaléka nő, és a hangjukból ítélve negyven, de inkább ötven fölöttiek. Hogy miért van ez, rejtély.

Nyolc óra húsz perc, éhgyomorra: " Volna egy észrevételem, elmondhatom? Juszt László borrrrrzalmasan meghízott. Rossz ránézni. Kérem adja át "

Nem egész egy órával később egy kedves női hang duruzsol, fecseg a fülembe, pontosan egy igen távoli rokonát keresi rajtam. A nagyszülei családjából eredeztethető mellékágat nevezték XY-nak, pont úgy ahogy azt tegnap este egy műsor végén olvasta, mint szerkesztőt. " Hány éves az a nő?"- kérdezi. Nem tudom.- felelem " És van testvére???" - .....

Egyébként én egy higgadt nő vagyok....  " mindenki meglássa"     Összehengerített ököllel, összeszorított szájjal sziszegem csak nagy néha: ...kártevő...giliszta....nadragulya....beléndek... ( csak a gőz levezetése végett, titkon, magamban, no meg hogy ne essen csorba az én vélt higgadságomon, melynek már már aranyfedezete van)

Mennem kell, az események sodornak tova.

Aranykeretes üdvözlettel: milkha