| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
mezítláb a metróban Ideje:: 04-18-2004 @ 05:54 pm |
|
|
|
|
-hétköznapi szösszenet-
..hogy ez a lány mennyire szerencsétlen!!
2-kor találkoztunk volna az Örsön.. erre 14:10-kor felhív, hogy menjek a Blahára, mert nem tud jönni... kérdezem, hogy : 'no mi az, eltört a lábad..?' erre ő: 'majdnem..' na mondom, miközben elindultam.. mi lesz ebből..? hisz nem rúghatják ki újra indok nélkül, ahhoz munka is kellene.. a pasi, akivel kavar buddhista, meditálós lelassult ex-kokós... az alapján, amit mesélt ("1-2 hetet adok neki...") szerintem nem lehet vele már gond.. ötletem sem volt.
jövök fel a mozgólépcsőn.. meglátom.. odamegyek a tömegben.. nem is vesz észre.. vagyis inkább nem akar rámnézni.. az arckifejezése borzasztó. elborzasztó. már látom, hogy valami komoly problémája van.. és akkor "megszólít", kissé hisztérikusan:
- na végre, hol voltál?!
(hát ez hihetetlen!)
- egyenesen ide jöttem.
- haza kell mennünk, mert nincs cipőm...
lenézek a lábára.. csiricsáré mintás kék-sárga-piros strandpapucs... fekete harisnyája egy helyen lyukas, így kilóg félig egy középső lábujj.. ettől ledöbbenek teljesen.. adja magát a kérdés:
(most sírjak vagy nevessek?)
- és hol van a cipőd???
- lerúgták a lábamról....
és ezen a ponton sírvafakad. nem is tudom, mit tegyek hirtelen.. áhh, nem ölelgetem, mert tartanom kéne a távolságot.. próbálom inkább kihúzni a 'hisztiből' megsimogatom a vállát és rajta hagyom a kezem:
- dehát hogyhogy?
- rálépett valaki és beesett a metró alá.
- hát ilyen nincs is... és honnan a papucs?
- a forgalmi ügyeletes nénié..
sírás ismét.
aztán lassan lenyugtattam, adtam zsebkendőt meg minden.. és elindultunk hozzá cipőért. közben megfigyeltem, hogy sokan furán néznek ránk vajon miért...?
aztán cipőt váltott meg harisnyát (2x) és elmentünk vásárolni.. én közben többször (aljas módon) figyelmeztettem, hogy: "vigyázz hová lépsz!" meg "mindjárt itt a Blaha, mostantól figyelj a lábadra.." ;)) mert nem tudtam magam túltenni a döbbeneten.
később sem sikerült; amikor elmesélte, hogy a klasszikus burleszk filmekben látható módszerrel esett már bele csatornába is.. könyékig. aztán 3 napra rá elütötte egy biciklista... itt feladtam és már csak vigyorogtam ki a fejemből, és próbáltam nem jelzőket aggatni rá a szerencsehiánnyal kapcsolatban..
 |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-18-2004 @ 06:01 pm
| Hozzászóló: veva (Ideje: 04-18-2004 @ 05:59 pm)
Comment: Hm...! Lehet, hogy sajnálkozni illenék (legalább kicsit), de mégis a nevetés az amivel épp küzdök. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: DaySleeper (Ideje: 04-18-2004 @ 07:11 pm)
Comment: nekem is pont ez volt a dilemmám ;) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 04-19-2004 @ 11:13 am)
Comment: Talán valakinek az a sorsa, hogy nevessenek a szerencsétlenségén. Persze mindez szemszög kérdése.
Az írás egyébként jó DaySleeper, fiatalos, van stílusod. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Audrey (Ideje: 04-19-2004 @ 11:41 am)
Comment: Hát én biztos idegrohamot kaptam volna a lány helyében, vagy sírógörcsöt, vagy nem is tudom mit. Elég kellemetlen. Ifjabb koromban nekem is voltak ilyen szituim. Az osztálykiránduláson biztos, hogy én voltam, aki akarata ellenére megfürdött a patakban, nekem szakadt el a ruhám, vagy ragadt bele a kátrányba a cipőm. Szörnyű rossz érzés, amikor az embernek pech-szériái vannak. Azóta már olyan óvatos vagyok, hogy túlélőkészletet cipelek magammal mindenhová.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Timi85 (Ideje: 04-20-2004 @ 10:28 am)
Comment: Szegény lány! - Főképpen azért, mert nem tud nevetni magán... Persze könnyen mondom, hisz nem én állok a metróállomáson strandpapucsban, mégis... Ha az ember nevet magán és legyint egyet, rögtön jobban érzi magát, sőt! - mások szemében is kisebbnek tűnik a probléma... :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Thilas (Ideje: 04-21-2004 @ 11:15 am)
Comment: wehehehe... ez jó volt |
|
|
|
|
|
