| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
mese a lufikról Ideje:: 05-16-2006 @ 01:19 am |
|
|
|
|
kovács pistike lufit akar.
kovács pistike vágya elindul, elönti, egyé válik vele.
kovács pistike megszűnik kovács pistikének lenni.
nincs más, csak a lufi.
kovács pistike egy lufira vágyó fiú lesz; személyisége teljesen eltűnik. aranyos, kedves, okos fiú egyébként, s persze néha égetnivalóan rossz, de most mindez nem számít.
akarja a lufit.
kell.
a lufi szép, a lufi jó, a lufi gömbölyű.
lufi.lufi!lufi,lufi,lufilufilufi,lufilufilufilufilufilufilufilufilufilufilufilufi.
tulajdonképpen, viccesen hangzik (s lehet hogy nem igaz; aki tudni akarja, járjon utána) de nem kovács pistikének kell az a lufi. ha kovács pistike önmagával foglalkozna, akkor érezné a vágy nevetséges voltát; a lufi tényleg szép, és jó, de igazán nem is tud mit kezdeni vele. sokkat több dolog van, ami jobb lenne most kovács pistikének. csakhogy a szeme látta, a füle hallotta, a keze tapintotta, és fogta a másét. az agya pedig azt mondta, kell. kovács pistike vágyának kell az a lufi. ebben a pillanatban a kettő két külön valamivé válik. van a kedves, okos, és persze égetnivalóan rossz kovács pistike, és kovács pistike vágya, ami lufit akar.
és mit ad isten, kovács pistike megkapja a lufit.
boldogan szalad vele. tulajdonképpen, viccesen hangzik (s előfordulhat hogy nem igaz; aki tudni akarja, járjon utána) kovács pistike nem is boldog. másik szó jobb rá; kovács pistike elégedett. s ugyebár, nem is kovács pistike elégedett; a kovács pistike vágya. hogy mást ne mondjak, teljesült, így meg is szűnik. és hogy megszűnt, kovács pistike újra kovács pistikévé változik, csak már van egy lufija. vicces e helyzet; kovács pistike éppen semmivel sem több, így hogy van lufija, mint úgy, hogy nem volt lufija. van ő, meg van a lufi; s kezében tartja a lufit, és valami olyasmire emlékszik, hogy most elégedett. kezdeni is kéne valamit ezzel a lufival, ha már itt van; rohangál vele, dobálja, játszik. kovács pistike most már tényleg boldog. bár még mindig nem a lufitól; a játéktól, s önmagától.
e boldog állapot persze elrongyolódik a múlandóság törvényszerűségein; ez esetben ahogy kell, a lufi szétdurran. a szép, gömbölyű, jó dologból lesz egy nyúlós rongycafat. sehol már a vágy, sehol a boldogság, csak a kovács pistike, és kezében a mulandóság. s ezzel együtt ugye a boldogtalanság. hiszen volt valami, ami az övé volt, de elmúlt akurvaéletbe. kovács pistike még mindig semmivel sem kevesebb, mint mindezek előtt; nem ő változott. a kezében a lufi, az igen. s így mégis, ő is; az előbb nevetett, most sír. de mindkettő megvolt benne eddig is; a nevetés is, a sírás is. milyen ára lesz így e boldogságnak, milyen drága lesz így ez a lufi. és persze; míly értéktelen. hiszen minek sír egy rongydarab után?
tulajdonképpen, viccesen hangzik (s az is lehet hogy nem igaz; aki tudni akarja, járjon utána) nem is a lufi miatt sír. maga miatt; a boldogsága miatt; az elégedettsége miatt, és a vágya miatt. mindamiatt, amik nem múltak el, változatlanul ott vannak benne. ej ej kovács pistike ne sírj, mert mondhatnánk; hát ilyen az élet. és tényleg ilyen. de vajon hogy vágyjon kovács pistike önmagára? hogy vágyjon arra, ami benne van, ami vele van, ami nem múlik el benne soha, hogy vágyjon arra, amit már megkapott azelőtt, hogy vágyni tudott volna rá?
a lufikról már tud valamit, ami fontos; hogy a lufik szét durrannak. soha többet nem fog így vágyni lufira, mint erre az elsőre; és nem is fog így fájni ha rongycafattá válnak. kovács pistike tehát megértette a lufikat, csalódott is bennük némileg; de azért örül, ha találkozik még vele. ha lufiról lesz szó, kovács pistike, és kovács pistike vágya többé nem válik külön. kovács pistike akkor és úgy akar majd lufit, ahogy neki kell, ahogy neki jó. és nem vár el majd többet a lufitól, mint hogy szép, gömbölyű, de majd egyszercsak szétdurran. a lufik nem fognak ki többet kovács pistikén, de érdekes; még így is boldog lesz tőlük, s játszani is tud majd velük. s szomorúsága a játéknak szól majd, ha vége, s nem a lufinak, és nem a csalódásnak. s a lufikat önmagukért fogja szeretni, nem a saját vágya miatt.
de tulajdonképpen, viccesen hangzik (s tényleg lehet hogy nem igaz; aki tudni akarja, járjon utána) de mint mondtuk, ilyen az élet, így kovács pistike vágya lassan újáéled. autót, lovat, katonát látott másnál. s neki már autó, ló, katona kell.
de nagyon.
kovács pistike újra akar.
kovács pistike vágya elindul, elönti, egyé válik vele.
s kovács pistike ismét megszűnik kovács pistike lenni. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-16-2006 @ 01:21 am
| Hozzászóló: EnolaG (Ideje: 05-16-2006 @ 03:32 am)
Comment: de ha már különvált tőle, nem lehet, hogy egyszer majd kovács pistike vágya tárgya maga a vágya lesz? még mindig reálisabb, mintha kovács pistike saját magára vágyna... (bár én ehhez nem értek, kihalt belőlem minden emberi érzés.) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 05-16-2006 @ 04:33 am)
Comment: Aki csak a durranást hallja, és akkor néz oda, nem tudja, hogy sajnálja-e a pityergő Pistikét, mert kipukkadt a lufija, vagy megdorgálja, amiért nem vigyázott rá eléggé. Mindenesetre a lufiért kár. Minden szétdurranó lufiért kár. Pistike, sajnálom, hogy kipukkadt a lufid, bárhogy történt is...
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Hanna (Ideje: 05-16-2006 @ 08:09 am)
Comment: Amit most leírtál ide, olyan mint egy közgazdaságtani tanpélda. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 05-16-2006 @ 08:20 am)
Comment: Írhatnám, hogy Pistike, hiszen te játszottál egy lufival, neked volt egy igazi lufid, míg más csak vágyik utána! Vagy, minden lufi kidurran egyszer... Vagy egy ekkora fiúnak már nem kéne játszania, de egyiket sem gondolom komolyan. Tetszett, amit írtál! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 05-16-2006 @ 09:33 am)
Comment: Marci, nem is tudtam, hogy politizálsz ;-) |
|
|
|
|
|
