A Magyar Larousse Enciklopédia szerint a boldogság: „Viszonylagos, átmeneti állapot, amelyben a személyiség fontos törekvéseinek magvalósulása, vágyainak kielégülése folytán örömöt, megelégedettséget él át. A személyiségfejlődés során különböző szinteken lévő szükségleteink kielégítése jelenthet boldog állapotot.”
"Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa”
J.A.
Szeretem a fűszereket, fűszernövényeket. Szeretem megfogni őket. Szeretem beletemetni az arcomat egy zsálya vagy kakukkfű levelei közé. Szeretem beszívni az illatukat. Szeretek rajtuk keresztül lélegezni. Szeretem ahogy minden egyes porcikámba beleivódnak. Szeretem, ahogy megbizseregtetik a vörösvértestjeimet...
Rejtő Jenő azt írja - azt hiszem a Három testőr Afrikában című regényében -, hogy sokkal boldogabbak és elégedettebbek lennének az emberek, ha mindenki a hobbijábal foglalkozhatna főállásban. Ha mindenki azt csinálhatná, azzal kereshetné a kenyerét, amivel mindig is szerette volna.
"Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!"
J.Gy.
Félek.
Félek, hogy megint mindent elrontok.
Félek, hogy még mindig nem vagyok eléggé felelősségteljes.
Félek, hogy rajtam áll, vagy bukik minden.
Van a Quimbynek egy száma. Az a címe, hogy Autó a szerpentinen. Néhányszor leadták a kereskedelmi rádiók, az igazi Quimby rajongók utálják, mert nincs benne semmi.
Semmilyen.
Gyenge.
Túlontúl egyszerű.
Sajnos az a helyzet: nem tudok velük egyetérteni, hiába kezdem nagyon kedvelni a zenekart.
Mertmivelhogy.
Szerintem ez a Kiss Tibi tud valamit.
Túl a zseniális szövegalkotáson.
Túl a zseniális előadáson.
Tudja magát felhőtlenül boldognak érezni.
És át is tudja adni ezt az érzést másoknak.
Nagy szó, mert - szerény véleményem szerint - ilyen témában nem sok színvonalas alkotás született, pláne a magyar zenei világban.
A legtöbben csak keseregni tudnak.
A legtöbben csak bölcselkedni tudnak.
Nem sokan tudnak repülni...
Dörzsölöm a szemem.
Hiába, nem látok.
Lélegeznék, de nem tudok.
Rózsaszín vattát tömtek a szemembe és az orromba.
Az ujjaim egy formára állnak.
Beszélnek hozzám, de a fejemben csak egyetlen hang rezeg.
Nyelvem hegyén bőre sós íze, ajkaim között nyaki ütőere lüktet.
Melyik a kedvenc ízem?
A szerecsendió.
Kitelít, elfoglalja az összes érzékszervemet, folyton vágyon utána, rögtön azután, hogy elfogyott.
Sosem elég belőle.
Igen, tudom, sokat próbálkoztam.
A tisztességes, rendes lányok nyilván elsőre megtalálják.
Igen, tudom, gonosz, cinikus dög vagyok.
De kell(ett) valami, ami megvédett a saját magam által választott út nehézségeitől.
Igen, tudom, kihasználtam szinte minden egyes lehetőséget.
De hátha az övé lesz a kéz, mely lehűti gyöngyöző homlokom?
Igen, tudom, pont a magamfajtáktól védett otthon anyukád.
De - szeritem - én mindenkit figyelmeztetek előre.
Nem alkalom. Nem lehetőség. Nem egy a sok közül.
Szerecsendióra való vágyásom közepette hajlamos voltam összetéveszteni más fűszerekkel.
Nem tárkony. Nem fahéj. De még nem is szegfűszeg.
Vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet annyit mozogni.
Ha egy kerítés tetején almával a fejeden hirtelen megtalálod az egyensúlyt, nem vehetsz elő papírt és ceruzát, hogy hidegvérrel lejegyezd, hogyan is történt.
Ha egy kerítés tetején almával a fejeden próbálsz egyet lépni, vagy megmozdítod a kisujjad: az egész összeomolhat egy pillanat alatt.
Ha pillangó száll a kezedre, lélegezni se mersz.
Eszedbe se jut a gombostű.
Szerintem a szívemen napozik egy tarka pillangó. |
