ó jaj. :( rajzóránk volt ma, a többire nem nagyon emlékeztem. rajzon épp a szürrealizmust fejeztük be, és ilyenkor év végén mikor már nincs semmi dolgunk, a tanár kiültet minket az udvarra, és le kell valamit rajzolni a környékről. elkezdtem rajzolni a kaput, de csak egy szürrealista massza lett belőle. aztán zsolti is megjelent, anitával beszélgettek.
és miért volt az ó jaj? hát mert utána találkoztunk nikivel, aki zsolti exbarátnője, és akit zsolti khm nemigen kedvel, s a leányzó elmesélte, hogy mennyire jól megvan zsolti nélkül, de egyfolytában róla áradozott, meg hogy ő biztos mennyire tetszik neki.... én meg bólogattam és mosolyogtam. ... aztán meg akarta mutatni fényképen a patkányát, 'dög'nek nevezte, és véletlen parker fényképénél nyílt ki a fotóalbum. és megjegyezte: "ó, ő nem dög, ő megdöglött"
majdnem felképeltem. parkert életemben csak egyszer láttam, akkor is csak a rasztahaját, és decemberben.... jocó elmesélte, hogy eléggé csúnyán beszívott és kiesett a sokadik emeletről és meghalt. teljesen összetört a dolog. a szomszéd utcában. szimpatikus és tehetséges és szép fiú volt. meghalt.
meghalt...
...
ez az év 145. napja.
siralmas. tényleg... undorodom ettől a naptól. tömény, csöpögős massza, kisebb sikerekkel, nagyobb érzelmi hatásokkal.
ich bin die kleine hexe. ich muss noch lernen.