Szeretem, ha vannak körülöttem, nos ez ma sikerült is! Délelött egy kicsit azért dolgoztam a kis Öregeimnél, akikhez naponként járok, de elég hamar visszajöttem, s legnagyobb meglepetésemre még mindenki aludt. Ennyire fáradtak lennének?

Bizonyára, s szeretem nagyon, ha nem kell ébreszgetni...

Annuska, kis Bogárka is szabadságon volt, ami egy kicsit neheziti a helyzetet. Pedig nem zavar sok vizet, aranyosan nézi a TV-t, kedvenc müsorait, de ha el kell menni valahová, nos vele elég körülményes. Rátettem az üzenöfalra - végre tudom használni, sokáig csak sovárogva nézegettem - , hogy kirándulni fogunk, de ebböl egész más lett. A fiukat elvittem egy olyan helyre, ahol játszani lehet - bábukat kiütni fémgolyokkal, hogy hivják??? - én meg Annuskával kocsikáztam. Azaz lementünk egészen a tengerig, hihetetlen, de itt olyan meleg van, hogy már csak lépésben lehet haladni, annyi a strandoló... Szegénykém, sirdogálni kezdett, a nagy melegtöl, de azután megnyugodott mikor felvettük a többieket.

Jó itthon. Itt ül mind a három, - nem sokáig - s érzem, hogy szeretnek. Én is öket. Ahány személy, annyi egyéniség. Célt adnak az életemnek.... S milyen hálásak egy kis odafigyelésért. Az elöbb épp a kis aranyhörcsögöket néztük, - hárman vannak, s hihetetlen megfigyelni, hogy fejlödnek. Szüleik ugy örködnek felváltva, mintha az életük függene tölük. Kicsit rosszalkodtunk, kipróbáltuk, hogy az egyik kicsit kivettük a szalmafészekböl, s letettük egy kicsit messzebb... Anyahörcsög-mama abban a percben ott termett, szó szerint felkapta és visszacipelte a helyére....

Hosszu a hétvége, de szeretném, hogy mindenki vidám legyen. Hogy örüljünk egymásnak, hisz ennél szebb nincs is a Földön...

Zsuzsi

Montpellier, 2006, május 25.