| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Fülöp napján Ideje:: 05-26-2006 @ 01:02 pm |
|
|
|
|
Feleselő:
- Senki sem születik szépnek. Széppé válik az ember. Attól, ha valaki szépnek látja.
- Mindenki szépnek születik. Csak a szépség olyan mélyen van elrejtve az emberben, ahová csak az lát le, aki képes meglátni egy másik ember lényegét.
*
Fülöp napja van, tehát ma van reggeltől estig a születésnapom.
Egy évvel ezelőtt ilyenkor halálosan szerelmes voltam.
Sokáig háborogtam azon, hogy micsoda igazságtalan dolog túlélni a halálos szerelmet.
Ma már tudom, a zuhanás az, amiért életbe kell maradni.
Egy évvel ezelőtt a születésnapomra ajándékként zuhanást kaptam.
Felvittek 3000 méter magasba, és onnan kellett kiugrani.
Persze nem egyedül. Egy fantasztikusan jóképű pasi volt mögöttem, nála volt az ejtőernyő, én pedig, rábíztam magam. Naná, hiszen a férjem rábízott, és a férjem soha nem bízna engem olyan valakire, aki nem vigyáz rám.
Úgyhogy csak élveztem a pillanatot: azt, ahogy ültünk összekuporodva a kisrepülőben, amíg az, fél órán át megpróbálta elérni a kívánt magasságot.
Hihetetlen volt, ahogy kitágult a látóhatár!
Feltűnt a Duna, egyre hosszabban és egyre keskenyebben.
Aztán kinyílt az ajtó, süvített a levegő, egy pillanatnyi súlytalanság, majd a döbbenet: micsoda ereje van a levegőnek! És micsoda hangja!
Hihetetlen élmény! Nem félek! Nem érzem, hogy fogynak a méterek… csak ez a süvöltő hang… ez a mindent elsöprő erő, ami körbe ölel…
Hirtelen kinyílik az ernyő!
Csalódott vagyok. Hát ennyi volt? Máris vége?
Tudom, hogy szerencsés vagyok. Csak keveseknek adatik meg a zuhanás élménye…
Mégis csak a csalódottságot érzem…
Ennyi volt? Tényleg ennyi volt?
Még zuhanni akarok!
Földet érünk… Mindenki mosolyog… Én is mosolygok: fantasztikus volt!
Hihetetlen élmény! – mesélem a többieknek. - Képtelen voltam letörölni a számról a nyálat! Egyszerűen nem hittem volna, hogy a levegőnek ekkora ereje van…
A hugi közben videózik, és nevet: unokáink is ezt hallgatják majd: hogy nem tudtad letörölni a nyálad…
Képtelen vagyok az unokáimra gondolni.
Csak a szomorúságot érzem, hogy vége lett.
Eltelt egy év.
Ma már tudom, ez csak előjáték volt mindahhoz, ami utána következett.
Életem legnagyobb zuhanását éltem át.
Nem akkor, hanem utána.
Nem féltem… csak a döbbenet! Hihetetlen élmény volt, hogy aki szeretett, az magamra hagyott. Süvített a levegő, iszonyatos ereje volt annak, ami körbe vett.
Aztán kinyílt az ernyő.
Hát csak ennyi volt?
Mindenki mosolyog. Én is mosolygok.
Hát persze! Fantasztikus élmény volt!
*
Szerencsés vagyok! Van családom, ahol szeretnek, és akiket én is szeretek.
Biztosan ma is készülnek valamivel.
Bennem mégis itt bujkál valamiféle szomorúság.
Van fedél a fejem felett, van mit enni, van mit felvenni.
Mi hiányzik még?
Éltem nélkülözésben, és tudom mit jelent, ha nincs kenyérre való.
Hát persze! Szerencsés vagyok. Nem szűkül a látásom a kenyérre.
Láthatom azt is, amit más nem.
Fájhat az, ami csak annak fájhat, akinek már nem a gyomra korog.
Szeretve vagyok. Nem kutatják a titkaimat, hiszen tudják, a hetedik szobában mindenki maga van. A hetedik szobában magamba bújva a sarokban kuporgok, hogy ne zavarja a szomorúságom, azokat, akik olyannak szeretnek, amilyen vagyok.
Tegnap meg akartam erőszakolni az életet.
Be kell lássam: nem lehet.
Muszáj volt megpróbálnom.
El kellett mennem a Délibe. Látni akartam. Persze lekéste a vonatot, úgyhogy totál feleslegesen utaztam oda és vissza.
Feleslegesen, de nem hiába. Végre megértettem, amit eddig is tudtam, hogy nem lehet megerőszakolni az életet.
De arra valahogy büszke vagyok, hogy legalább megpróbáltam.
*
Színjátszósdiztunk.
Kicsit ciki volt, mert mindenki késett, és kapásból arra gondoltam, hogy lám lám, mégis csak az kell az embereknek, hogy rendre intsék őket: Évának sosem késett senki.
Aztán lassan összejöttünk. Közben egy srác a lépcső mellett vizelni kezdett. A barátja átkarolta a vállát. Szép dolog a barátság.
Riaszt a világ!
Végül mindenki megjött. Felmentünk a Gellért hegyre.
Játszottunk. Éreztem, hogy barátok között vagyok. Nagy dolog, ha barátai vannak az embernek!
Játszottunk… Kiabáltunk… Nem hallotta senki. Aztán párt kellett választani. Kicsit zavarba jöttem. Meg kellett tapogatni egymás kezét. Furcsa volt, hogy milyen nehéz nekem kitapogatni egy másik ember kezét, akihez nem fűznek érzelmek.
Nehéz megérinteni egy idegent.
Hiába tapogattam ki a tenyerét idegen maradt.
Ijesztő volt rádöbbennem, hogy mennyire bezárkóztam.
Én nem ilyennek ismertem magam.
Sírni lett volna kedvem, de csak vigyorogtam.
Vigyorogtam, ahogy a kamaszok szoktak.
Szemtelenül vigyorogtam az egész világra, pedig féltem, mert kicsi voltam, és védtelen.
Bárcsak jönne valaki, aki engem akar…
Aki feloldja a félelmeimet. Nem azért, hogy legyen holnap. Csak azért, hogy ne kelljen félnem.
Lenned kell valahol!
Másképp nem lehet.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-26-2006 @ 01:02 pm
| Hozzászóló: Hanna (Ideje: 05-26-2006 @ 01:19 pm)
Comment: Nem zuhanni kell ám Szemi, hanem megtanulni repülni. A áálítólag úgy lehet megtanulni repülni, hogy el kell felejteni leesni.
Hát felejts el leesni... Meg tudod csinálni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 05-26-2006 @ 02:06 pm)
Comment: Jó, hogy megtetted Uku! És ne kételkedj abban, hogy jogos-e az a büszkeség. És majd újra... És büszkén... És újra... És büszkén... (ha kérhetem!) ...és szerencsés vagy, hogy szent az a hetedik szoba. Béke, Százkettes |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 05-26-2006 @ 02:44 pm)
Comment: ha én azt érzem, szerencsés vagyok... akkor az csak azért van, mert van Hanna, meg százketteske... és persze Fata, akit ölembe vehetek, ha sírni akarok. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 05-26-2006 @ 04:19 pm)
Comment: Hát most van bennem némi irigység, bevallom. Nemcsak a lehetőségért, de a bátorság miatt is. Azta, szemi, nagy vagy! :)) Bár engem már azzal az ültetéssel is megleptél rendesen. Köszönöm az élményt! :) És... mindjárt felhívlak. :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 05-26-2006 @ 04:26 pm)
Comment: No, meg így könnyü... Engem vegyél egyszer az öledbe! ;) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Milkha (Ideje: 05-26-2006 @ 04:34 pm)
Comment:
Kedves Szemilla! Amíg adni tudsz, addig minden rendben van, mert van miből. Mindenki csak azt adhatja, amilye van. Ma ezt ajándékoztad nekem: Hát persze! Szerencsés vagyok. Nem szűkül a látásom a kenyérre.
Láthatom azt is, amit más nem.
Fájhat az, ami csak annak fájhat, akinek már nem a gyomra korog.
Köszönöm :)) üdv. aranyban: m |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 05-26-2006 @ 05:35 pm)
Comment: Fata! Köszönöm a hívást.. és mindent! Főleg azt, hogy a barátomnak tudhatlak! Erre mindig is iszonyú büszke leszek! / Százketteske:))) na gyere! csak senki meg ne tudja! / Milkha... azt hiszem, megtaláltad a betűhalmazban mindazt, amit el akartam rejteni -és ezért igazán nagyon hálás vagyok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 05-27-2006 @ 04:06 pm)
Comment: Hm. Csak azt tudom írni, hogy minden írásodat, örömödet, bánatodat, blogodat, novelládat őrült nagy tehetség hatja át. Te tudsz repülni Szemilla, repülj hát! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 05-28-2006 @ 02:44 pm)
Comment: Szemilla! Ne akard a hetedik szobát! Hidd el nem lennél egyedül...Zuhanás? Talán zuhanórepülés, mert Te nem eshetsz le. Volt aki levágta a szárnyad, de tollak kinőnek,...és már repülhetsz is, sebesen, vitorlázva, zuhanva, a Nap felé......és csak írj...írj...mert a csodák benned vannak... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Breitkopf (Ideje: 05-29-2006 @ 06:22 pm)
Comment: Még benen vagyok a három napban..boldog szülinapot. have a nice day - zuhanás után, tudod...de úgyis tudod :o) |
|
|
|
|
|
