Sötét a fény, meleg a hold

Magam sem tudom előbb mi volt,

tyúk vagy tojás, de ha szerelmem rigóképiben

leszáll ablakomra, ilyenkor agyam az üresség miatt kivár.

Szeretem őt, izzadok, nagylábujjam

elvérzik a fülemile iránti kéjes vágyamtól,

magam sem tudom, mit hoz a holnap,

itt fogom-e találni őt, vagy esetleg a betonba keverve.

Míg lelkem ilyeténféle lidérces álmokba burkolózik

Körülnézve odadobott végtagok nyugtató látványa

kellemessé teszik ama várakozás kínzó perceit.

A látvány megihlet, erőt vesz rajtam a vágy,

ordítani rekedtes szopránhangomon, próbálom,

próbálom kedvesem nyelvén, de bánatom minduntalan tréfát űz vélem, lehúzza cipzárom, megszálla szent harag véres tetemit bánatimnak senki sem lelé vala többé.