A héten megadtam magam, és ezt nem kellett volna.
Egy barátnőm bankban dolgozik, és arról álmodik, hogy majd egyszer magamellé ültet, és majd ott szórakoztatjuk egymást míg idő létezik. És meg is találta a rést, ahol begyömöszölhet a bankba, onnan meg már csak egy ugrás az egymásnak támasztott két íróasztal,a mi közös jövőnk. Szerinte. Nem voltam elég határozott és kitartó -utólag így látom - így a héten állásinterjún voltam.
Az üvegpalota előtt azonnal találtam helyet, sokat, így nagyon elegánsan parkoltam. Mire odaértem, tíz percel a megbeszéltnél korábban, az ember már várt. Mintha egész nap engem várt volna....
Minden idegszálammal azon voltam, hogy arra tudjak figyelni amit mond, és ne arra, ahogy mondja. Nem sikerült. Gőzöm nem volt a felvázolt tevékenységről, a banki termékek milyenségéről, eladhatóságáról, tulajdonképpen arról a pozícióról amire elvileg jelentkeztem, csak azt tudtam, hogy az emberem olyan könnyed, olyan magabiztos, amilyen én ott a negaívumok-pozitívumok színterén ha megfeszülök sem leszek soha.
Bankár volt, egy kiköpött bankszakember, szemüveggel, köpcösen, félig kopaszon (gondozott kopaszon(!), lágy vonalakkal, és áradt róla, hogy bizony ő abban hisz, amit csinál, ezt szereti, élénk csillogó szemekkel lubickol a ráták és kamatlábak áldott áramában. Kérdeztem, hogy esetleg írott formában nem kaphatnám e meg mindazt, amit elmondott nekem - gondoltam a megszokott kis langyos közegembe lekucorgok egy kis tejeskávéval, és ha elolvasnám (sokszor!), akkor talán rá tudnék gerjedni a dologra. Ezen jót kacagott. Én is majdnem, de aztán mégsem. Erre megosztotta velem egy általa megjárt személyiségtréning tanulságait, miszerint négyféle ember létezik, a főnök típus ez piros, a humánus, jólelkű, ez zöld, az olyan életművész mint ő, ez sárga, és a germán precizitás híve ez kék. Ez utóbbi vagyok én. Azt mondta nem baj, ha túl precíz vagyok...(?) ha-ha, majd még beszélünk. Ilyen ember is kell mint én. - De jó hír... Viszontlátásra.
Az üvegpalota előtt azért nem állt senki, mert ott nem lehet parkolni. Két biztonsági őr azon tanakodott, miként szállítatnák el az autót. Aztán hamar megnyugtattuk egymást, már ott sem voltam. Ez is megvolt -gondoltam, és germán precizitással sávot váltottam, egyszerre kettőt. Mögöttem fékcsikorgás, dudaszó, égett gumiszag.