Na, azóta is ezen töröm a fejemet, hogy vajon tényleg ennyi lenne-é a nagy titok: hogy elég ha érzed, és akkor már tuti fix, hogy benned van a képesség, éppen úgy, mint abban, aki tudja is.
Mert persze érezni olyan sok mindent érez az ember, tudni már jóval kevesebbet tud, mégis: az érzés az, amiről azt hisszük, hogy valami mélyebb és igazabb. És ha az érzés ott van mindenkiben, akkor már csak a tudást kell megszerezni, ami az érzéshez tartozik.

Persze vannak idők, amikor én is hajlamos vagyok elhinni, hogy bárkiből lehet bármi, csak elég bátornak, vagy elszántnak kell lennie, és akkor kiforgathatja majd a Földet a sarkából. Hiszen annyi mindenre van példa. A szegény legényből királyfi lett, a királyfi boldogtalanul élt, míg meg nem halt... a kis párizsi veréb világsztárrá vált, Diana hercegnő meg bulémiás lett... Hol van az megírva, hogy eleve elrendeltetett az élet?

Ah, én nem hiszem, hogy Piafot nagyon érdekelte volna a hírnév. Ő csak énekelni akart. És azt sem hiszem, hogy Diana élvezte volna a saját szenvedését. Vagy hogy Chaplin azért készített volna filmet a fia halála után, mert arra gondolt, hogy ezzel aztán megszerezheti magának az emberek együttérzését. Csak tették, amit tenniük kellett. Mintha lenne valami erő az emberben, ami néha szétfeszíti, aztán meg magára hagyja.

Nem hiszem, hogy bárkiből lehet Chaplin. Chaplinnek születni kell! De kell, hogy olyanok is szülessenek, akik elviszik a szemetet a kukás autóval, meg olyanok is, akiknek senki sem jegyzi a nevét, csak születnek, aztán meghalnak, kicsit szeretnek, nagyon csalódnak... Kell, akit izgatnak a számok, és kell, akit a betűk. Úgy tűnik, egyformák vagyunk: mindannyian halljuk a hamis hangokat, mégsem akarunk mindannyian zenészek lenni.

Descartes valami olyasmit mondott, hogy "a lélek fogalma egészen független a test fogalmától, tehát a lélek nem kiterjedt való, a lélek mivolta a gondolkodás". Hú, ez ma egészen földhöz vágott, mármint hogy a lélek mivolta a gondolkodás.
Mert bár már jó ideje mondogatom én is, hogy tanulni is csak szívvel lehet, de most arra is rájöttem, hogy valójában a gondolatainkból szövődik a lelkünk.
A nagy probléma az, hogy a gondolat szabad madár, és ha van kedve a válladra száll, ha meg nincs kedve, hiába ülsz lógó orral, nem segít rajtad, hogy befoltozd a lukat a lelkeden.