Az elso blogomra, az ott megtett megjegyzesemre valoban kaptam kritikat. Talan, mert kiemelt lett, biztosan azert, nem tudom. Egyebkent valoszinuen a kutya se vette volna eszre. En igy irtam, ilyen kozonsegnek. Na nem az eszkimovadaszo honismereti koborkutyafalkanak, hanem csak inkabb senkinek. Jo senkinek irni, mert akkor az ember azt kap, amit akar. Ha vastapsot kepzel oda, akkor nem gyoz hajlongani, ha tiltakozast, akkor szaladni, ha pedig betiltast, akkor irany a zoldhatar.

En mindenesetre jol meg lettem biralva!

Ez nem baj, sot...magyarok vagyunk, megszulettel, fene a pofadat! En is kicsit eros voltam, bar ha nem akarok hazudni, meg kell mondanom, valojaban puhanykodtam. Viszont olyan hibat soha el nem kovetek, ez innen mar profi, ami persze nem vagyok, hogy egy irasomban szemelyeskedek. Ha csak az az iras konkretan nem valakirol szol, akit most eppen temetni szeretnek. Gyulolkodni pedig, legalabbis ami hivatalosan annak minosul, nem fogok, mert egyreszt kihal rogton a tuz, marad a hideg rosszullet, masreszt ezt konkretan buntetik is. Menjen bortonbe a fene. Nem en, nem ma, es nem masokert!

Azonban tovabbra is ostoroznom kell az amatoroket, mert a kurva anyjukat!

Egyreszt, vagy targyilagosan irnak a kulvilagrol, ami nem mas, mint essze erzelgositett formaja, es persze az ember az elso sor utan bevagja az egeszet a sarokba, hogy mostmar azert tenyleg eleg legyen az idegelesbol. Masreszt, vagy azzal vannak elfoglalva, hogy mely erzelmi sajgasukat, titkos, mindeddig eltakart maganugyuket kitarogassak nekunk, olvasoknak, mint oreg katolikus papnak a gyontatoszekben a kornyek vezeto kurvaja a nyolcszaznegyvenhetedik kuncsaft faszanak szorkeszletet. Persze elolvassa nagynehezen az ember, nyog is hozza, meg fejet verdesi a falba, hogy "Istenem, miert versz ujra, mit kovettem el, mondd!", de aztan fenysebessegre kapcsolva azonnal tovabb is lapoz. Hogy miert? Neki is csak egy elete van, nem akar olyan melyen elmerulni a masok altal az eterbe behelyezett depresszioban, hogy estere mar temessek is.

Nem kell mindenfele olvasonak irni. Dehogy! Az ember tudja azt, hogy milyen olvasotabor "zabalja". De annak a tabornak ne buntetes legyen az az iras, amit atnyujt kegyesen az iroka, hanem elvezeticikk. Nem kell, hogy mindig halalra rohogtesse, sirathatja is, sot elgondolkoztathatja, azonban kapja el, adjon neki valamit, olyat, amit o kapni akar, ne legyen unalmas, es minden sorabol erezze az iro szivdobbanasanak legkisebb rezduleset is.

Az iro folyamatosan, es legbensosegesebben egyutt legyen az olvasoval, mindezt ugy tegye, hogy az olvaso ezt ne vegye eszre, es azt erezze, hogy valojaban o, az olvaso van benne, rola szol az egesz, es mikor leteszi a konyvet, akkor fejebol a tortenet tobbe mar el nem tavozik.

Ottmarad, agyaban kalimpal, es orokre.

Ezt csak ideirtam meg, idekivankozott, mert a legnagyobb baj az amatorokkel eppen az, hogy profiknak gondoljak magukat, mert akkora onnyavalygast vagnak le, amire meg az egyebkent nyogvenyelo Hamingway sem volt kepes soha. Aztan csodalkoznak, hogy a kutyanak sem kellenek. Mert szarok. Egymasnak persze igen. "Te, kisluci, nekem nagyon tetszel, ha en is nagyon tetszem neked." Kisluci valasza: "Persze, hogy nagyon tetszel lonyaklanc, hiszen en is nagyon tetszem neked."

Vagyis ahelyett, hogy kilepnenk amator onmagunkistenitesebol, probalunk lefizetett rajongokat szerezni. Ezert maradunk orokke amatorok. Es ezert van az, hogy a pofam csak ritkan nincs leverve.