Imádom figyelni az embereket. De sajnos keveset tudunk egymásról és magunkról, pedig azt a keveset is így derítettük ki.

Szerintem hihetetlen lények vagyunk, sőt szerencsések is, mert egy fontos dolgot birtokolunk: a képzeletet. Itt születnek a legfontosabb dolgok. Ez az, ami biztosítja a szabadságot. mert a fejemben szabad vagyok mindig. Oda senki nem lát be.

De vannak olyanok, akik nincsennek tisztában ezzel (ugyanis nem hiszem, hogy egyedül nekem vannak ilyesfajta gondolataim), valószínűleg azzal sem, hogy ő is, mint mindenki más: érték. Így általában saját magát tartja központi és kulcs- és főfigurának. Olyanok ők, mint az energiavámpírok, és nincs joguk hozzá.

Az egyik típus onnan ismerszik meg, hogy például beszégetek vele, és ez abból áll, hogy ő beszél, én próbálok néha reagálni, merthogy én így ismerem a játékszabályt.. Eddig még mondhatni szokványos, csak akkor megy fel a pumpa, amikor észerveszem, egy fikarcnyit sem érdekli az amit mondok. Ez olyan rossz..

A kommunikáció minden alapja köztünk, vegyük bármelyik fajtáját is. Sőt, szerintem az egyik legérdekesebb dolog a világon. De, ha az amúgy általunk felállított vagy kialakított szabályokat mi magunk rúgjuk fel, akkor mi lesz ebből? Mi lesz az emberekkel?

....Ahogy ma leültem a parkba ezen gondolkoztam. Akkor is épp ember-megfigyelő tevékenységemet végeztem.