Most már nekem is elkezdődhet a nyár, habár még nem hivatalosan, de gyakorlatban végeztem a vizsgákkal! Épp most fejeztem be az utolsó dolgozatomat, és örömtől megrészegülten üldögélek, dohányzok, nézelődök kifelé az ablakon. Latolgatok.. Vajon akkor most mit is csináljak?
Akkor tehát szabadidő, akkor tehát kánikula, akkor tehát nyár.. Na de.. De mivel foglaljam le magam abban az időben, amit eddig a végelláthatatlan tanulással töltöttem? És még fontosabb kérdés: ugyan kivel? Van, aki dolgozik, azért nem ér rá, van aki messze lakik.. Kétségbeejtő, hogy így eltűnhetnek a barátok..

Fel kellene hívjam.. De én állítólag mérges vagyok rá, mert rohadt módon cserben hagyott. De mire valók a barátok, ha nem az örök megbocsátásra (is)?

Keserű dolgokon törhetem a fejem..

De nem! Most nem! Most semmi nem érdekel! Szép kis átlagra számítok, jó kis ösztöndíjjal.. Apropó.. Fontolgatom a koleszos megoldást szeptembertől.. de még tényleg csak erősen a fontolgatás státuszában merül ez ki..

Meglátjuk, mi mindig majd csak meglátunk, olyan éles sasszeműek vagyunk ugyanis..