Ezúton szeretném megköszönni a sok-sok hozzászólást, mert sajna még egyenként nem megy, illetve ez nékem nehézkes. De nem baj, van egy "span"-nom aki időnként segít!

A mai napom eléggé jól telt, habár ezt csak én mondhatom el, a családom többi tagját eléggé elhanyagoltam... Ugyanis délután vagy 3 órát (ilyen nem fordult elő ezer éve) de szerintem azért, mert már eléggé elfáradtam az utóbbi hetek hajnali 4 órás ébredéseitől. Nem volt sem állatkert, sem mozi, se skanzen.

Nagyobbik kiskorú (F,10) hazajött a táborból, ezért sütöttem palacsintatortát (is), és megpróbáltam kivakarni a koszból a cuccait (a bőröndje hihetetlenül néz ki - állítólag homokos úton mentek - szerintem valami mocsár lehetett). De este elmosogattam (brrrr - úúútálom), és hősként leküzdöttem a felgyülemlett borítékok, számlák szétválogatását. Hozzáteszem ezek nem az én borítékjaim, hanem a drága férjemé. De Ő evvel nem foglalkozik - mindíg rám hagyja... Kissebbik kiskorú (L, 5) míg aluldtam (egyébként csoda, hogy hagytak és nem mellettem üvöltöztek, verekedtek stb) gondosan szétvágdosott kb. 2 méternyi papírt apró pici körömnyi darabokra. Nem szóltam, csak összeszedtem. Ezen kívül gondosan elszórt vagy 200 fortintot 1 forintosokban (Anya! Pénzezek jó???). Mindíg van valami mániája. Persze mindenkinek van. De nála - időnként tényleg idegtépő. Pl. volt "varázskönyv" mánia. Ez azt jelentette, hogy kisméretű könyveket gyűjtött. Lehetett az kis alakú prospektus, zsebnaptár, kisebb méretű könyv, kulcstartós könyv (600 ft volt, 2 perc alatt szétvagdosta), mindent gyűjtöttünk, hurcoltunk. A nagymamám imakönyvéről sikerült lebeszélnem, nagy duzzogások árán (furcsán néztek volna az oviban). Most a vágás a menő. Mindent vág, próbálok időnként menteni egy-két dolgot. És pénzt gyűjt - látja a nővérétől. Ez még jó is lehet, nemdebár?

22.15 :Apánk elment dógozni, a Nagy itt ül velem, és nézi a Supermant, a Kicsi meg elájult (Ő nem aludt délután, pedig próbáltam!). Holnap pakolhatok a csajoknak, mert a jövő héten nékem hajnaltól kell dolgoznom (hogy ledolgozzam a mínusz óráimat - ó aki ezt a munkaidőt kitalálta!), és az anyósom vigyáz rájuk (ő a "jófej" nagyi, akitől mi mindketten hülyét kapunk, de erről később).

Nos, minden jót - jó éjszakát.